Starsky and Hutch igyetyj Slovenija

 

- Let's look ezt a tiny Austria-t, azt beszélik sok ott a two-es (:kétes) alak - mondom Hutch-nak egy borongós pilisi sárdöngölés után.

- All right, legalább megnézzük Bratislava-t! - vágja rá.

- Ohh such a stupid typical American - torkollom le - Budapest is not Bucharest!

 

Így indulunk neki a little compact, síelés-után-délután-lemegyek-a-tengerre országnak.

A wearther forecast nem ígér semmi jót. Rain, meg rain és a végén egy pici eső. 12 fok.

Én egy 110 km egy loop-ot 6000 m elevation-el, Hutch meg egy 52 km-es 2700 m-es szinttel tarkított roundtripet vállal be.

A helyszín Vipava Valley, az olasz maffiosi-khoz közel. Az utolsó peak a highway-ről is látszik, ahogy a patrollal elhaladunk, szép rocktömb 1300-1400 m magasban.

 

Reggel 6-kor startolok, no nightshift needed, ezt lájkolom. A rajtban esik, utána meg Slovenian summer rain, seems to last for ages. Az első fele igazi alpesi feeling, 1500-ig mászok fel, foggy, kilátás nincs, de érzem, hogy jó helyen vagyok, szeretem ezt a közeget.

Vannak még más hiker-ek is, egészen sokan előttem, nagyon lassú pace-ben nyomom, hosszú az út.

Ahogy warming up-olok, úgy halászom le ezeket a smugglereket az olasz-szlovén határ mentén. Botokat, hátizsákokat, meg géleket csempésznek. 

Sok itt a rock and roll boy, west balkán, egyik sem akar elengedni a 90%-ban single track-en, hogy eléjük faroljak. Sőt van, akit üldözni kell. Meg olyan, aki előzés után, rám tapad. Strange egy community.

Féltávig begyűjtöm a szlovén alvilág kétharmadát. Innen egy jó darabig szőlődombokon vezet a road.

- Mehet itt a zárjegy nélküliség rendesen - szakmázok picit magamban. 

További hamisítókat kapok el. A rain is megáll 10 percre, fél órára, hogy aztán újra nekikezdjen.

A kollégák a rendőrösökön nagyon kedvesek! Imagine, itt 8 km-enként van egy ilyen. Minden jóval kínálnak, helyi sajt, sonka, cake stb. Buzdítanak, két helyen még foot massage is van. Csak a boss meg ne tudja!

Slowly elérek az utolsó mountain lábához. Itt már nagyon begorombul a rain. Ice. ice baby. 3 fok. 

Ohh fuck that shit - sóhajtok fel diplomatikusan. Kezd nagyon zora lenni.

Az all day wet ruháim szinte rám fagynak . Süvít a wind, minden erővel nyomom, botozok, hogy valami heat-et csináljak.

Finally elérem a pontot a csúcson. A kollégák betekernek egy pokrócba, száraz plusz raincoat-ot adnak, meg egy másik trucker-t. Lenyomok két soup-ot, meg három forró teát, majd fél órát ülök a kapitányságon. Közben 3 suspect elszelel. Utánuk eredek, max erővel nyomom, hogy ne érezzem a hideget, de nem érem utol őket.

Végül lent a village-ben megtalálom a headquarter-üket. 

- You are the 16th - mondják a hangosbemondóba.

- What?- értetlenkedem.

- Ez egy verseny - nevetnek rajtam a beöltözött statiszták.

Közben Hutch is elém jön, ő végig rohant egy kisebb körön, még kitüntetést is kapott a szép munkáért a slovene kollegáktól, igaz csak az "akikre büszkék vagyunk a retirement előtt" csoportban.

6000 m emelkedés nem volt különben, 5600 méterrel megúsztuk.

 

 

Összességében jó kis hike volt, mindenkinek ajánlom az itteni versenyeket, competitive mezőny, barátságos crew. mintha Hungary-ban lennénk, csak itt magasabbak a hegyek.

 

Ha meg kiöregedünk a hajszából, felkészül: the Walk of Peace.