Azért a vizipipákat se európaiak gyártják, a réztálakat sem, az ékszereket sem, a bőrcuccokat sem, a kenyeret sem, a narancsot sem innen viszik oda és folytathatnám. Igen, a gyáripar az nem működik (hogy miért az egy másik kérdés), és az is igaz, hogy a pincér esetleg később jött meg, mint mi reggelikor, de azért valakinek meg kellett főzni, amit a svédasztalra  raktak és soha nem volt olyan, hogy nincs friss kenyér, gyümölcs, étel.

Én azt hiszem, a kilencven százalék teljesen normális, a vallási fanatikusok, viszont tizenötödik században ragadtak és ők terrorizálják, a döntő többséget is.

Mi még meg is szerettünk egyet-kettő, annyira kedvesek voltak és annyira viccesek, ami messze nem lett volna kötelességük, főleg, hogy soha nem az ő bárjukba mentünk be, mert ők nem árulhattak alkoholt. Mégis ezek akiket említettem például, láthatóan elérzékenyültek, mikor elbúcsúztunk, hogy megyünk haza abban a bárban ahova jártunk rendszeresen. Midnek játszották volna meg? Nem kaptak tőlünk semmit, még egy kávét se ittunk meg náluk, csak viccelődtünk egymással ahogy kinn ültünk a teraszon, ők meg kinn álltak és hívogatták a vendégeket, mégis adtak a feleségemnek egy szál virágot (meg egy képeslapra lefirkálták a neveiket nagy szívek kíséretében), ma is megvan neki lepréselve és láthatóan bánták, hogy nem jövünk többet, legfeljebb évek múlva, mikor már lehet ők nem lesznek ott. És ezek behívó, kidobóemberek voltak egy vendéglátóhelyekkel tele, placcon. Az is igaz, soha nem játszottuk meg a felsőbbrendű fehérembert, közvetlenek, barátságosak voltunk végig. Azt kaptuk vissza.

Ezzel együtt, mindenki maradjon otthon és ott boldoguljon. De mint minden az arabok se  csak feketék, vagy fehérek. És nem a bőrszínükre gondolok.