elmesélem neked, hogyan nem halt meg elemes, amikor betont bontott.

Domboldaban áll a házunk, garázsbejáró az utcaszintben, kétoldalt súlytámfal (Kömkel majd kijavít, ha nem ez a rendes neve):

Közműfejlesztés miatt a támfalból egy méteres darabot le kellett vágnom. BD nagy flex, két gyémánttárcsa, BD fúrókalapács,

az annak idején jó erősre készített és alaposan bevasalt betonfalból az egyméteres darabot több napi szomszédbosszantó

zajongás után teljes magasságában (és mélységében) levágtam, a betonvasakat elvagdostam.

Felmentem a tetejére és egy rúgással le akartam borítani.

Nem borult.

Biztosan fogja még a föld, kicsit kiszedtem belőle.

Nem borult.

Kicsit több földet szedtem ki.

Nem borult.

Még több földet szedtem ki.

Nem borult.

Még több földet szedtem ki.

Nem borult.

Valamelyik szomszéd szólt, hogy megszökött a kutyám, hamar fogjam meg amíg itt van.

Bosszúsan kimásztam a gödörből, tettem pár lépést, amikor fura zökkenő hangot hallok

a hátam mögül, megfordulok és kb a következő látvány fogad:

Nem tudok többet mondani.