A nagyon elkötelezett emberek, (sportolók, katonák, rendőrök, vasutasok, adott területen "megszállottak", stb) általában saját köreikből ismerkednek, mert akinek az átlag 8-16 eltérő elfoglaltsága van, esetleg a szakmája a hobbija is, és egy hivatás, ott a partner vagy nagyon türelmes, és elfogadja ezt, vagy óhatatlanul is a kapcsolat rovására megy.

 

Érdekes, hogy egyáltalán hogyan tudtatok összejönni, ha ő folyton meló vagy hobbi területen pörög, te meg nem fordulsz elő arrafelé.

Mindenesetre harminc x évesen már illene érettebben kommunikálni és gondolkodni, és egyeztetni a partnerrel az elvárásokat és általános játékszabályokat, mert a szőnyeg alá söprés az mindig visszaüt.

A másik, ami durván lejön a szövegedből, hogy a tipikus "nekemjár" Y generáció alapon állsz, ami fura, mert nem tini vagy huszonéves vagy.

 

A "jólmegmondtam neki, hogy böböböb" általában mindenre jó egy kapcsolatban, de nem a problémák konstruktiv megbeszélésére.

Neki is bizonyára van egy nézőpontja, pl neki ez igy nagyon jó, és tényleg sok kapcsolatnak jót tesz, ha nem lógnak folyton egymás nyakán, ez is egyfajta megoldás, a számtalan közül.

 

A csunyábbat már leírták lent, te csak egy balek vagy addig amig talál valaki jobbat, esetleg mégdurvább, érdekapuci vagy, aki keres rá, akinél lakik, bármi.

Nem írtál részleteket, márpedig egy ilyen felvetésnek nagyon sokféle megoldása lehet.

 

Még az is, hogy semmi baj nincs a közösen töltött idővel, az messze nem nulla, csak te rátelepedőset akarsz játszani, egyoldalúan.

Nem tudható ilyen kevés infóból, de eléggé furcsa az egész.

Eleve egy nem is olyan ifjú hölgy a "hobbijának él"(?!), ami nem szakma, nem sport, nem hivatás ,hobbi. Eztígyhogy? Miből tervez megélni ,családot, akármit, semmit, soha, majd lesz valami, most -és mindíg- első a hobbi?

 

Nagyon nem áll ez össze így, még azt is el tudom képzelni, mindketőtöknek szingli-kórsága van, és ügyesen egymást manőverezétek ebbe a helyzetbe.

Ilyet sokat látni mostanság, van két már rég nem kora-huszonéves ember, és akkor mindent kitalának, hogy ők mostmár miért járnak-járogatnak meg lazulnak csak, mint 20évvel ezelőtt tiniként kellett-lehetett volna. Lényeg, semmi elköteleződés, és akkor jönnek az ilyen indokok,  kinek milyen fontos egyéb "azonnali dolga" van az életben, nehogy túl komolyra forduljon a "laza kapcsi".

 

Érdekes módon ez olyanná is tud válni, mint egy elbaltázott tánc, egyszer az egyik nem akar komolyat, aztán ez simán megfordul ám, jó mostmár én nem karom, és akkor igy eljátszgatnak a kapcsolatban, csak közben telnek az évek, és igazábol semmi baj nincs, mégis állandó a konfliktus, az egyik közeledne a másik hátrál, majd ugyanez visszafelé.