Egy ideig még hallgat Sebastianra a felnőtté váló kis hableány:

Ha tenger hűs mélyén

Lárma van, oktatóm

Megtűr. S néha helyén-

Valónak ám tartom,

Ha még nevel e rák.

De élnek lelkemben

Néma hevek. Lerág

Ének... Leld keblemen!

(sor-anagrammák: 1-3; 2-4; 5-7; 6-8)