InteriorLulu Creative Commons License 2016.04.30 0 0 6040

A tegnapelőtti előadáson voltam, és amellett hogy nagyon élveztem (erről is írok), volt ami kevésbé tetszett.

 

Először is a második felvonás, azaz ugye a MK-balett a maga kb. félórás műsoridejével túl rövid volt, ezzel itt nyilván mindenki egyetért. A magam részéről még A megbolydult bolygó számomra kissé unalmas és monoton majd egy órája után is el tudtam volna egy végig hasonlóan magas színvonalú másfél-kétórás (!) Solaris-balettet viselni.

 

A másik, hogy egyszerűen nem szólt kellően jól. Mintha valami dobozból jött volna a hang. Oké, hogy az Erkel nem egy kimondottan koncertterem, de az első felvonás zenéjének minősége, hangzása azért egyértelműen jobb volt. Igen, tudom, az felvételről, studióminőségben ment, ez pedig élőben, de akkor is. Solaris-koncerten ugyan - bármilyen nagy rajongó is vagyok (elég nagy) - most voltam életemben először (!), tehát korábbi koncertjeikkel nem tudok példálózni, és az Erkelben más élő koncerten sem voltam még, de egész biztosan szólhatott volna jobban, tisztábban is. Szerintem, bár a témában laikus vagyok.

 

Továbbá nem tartom jó ötletnek ennyire elszeparálni, eldugni a zenekart. A felvezető dalt leszámítva semmit nem láttunk belőlük. Nyilván ez volt a koncepció, tehát hogy a táncé és a látványé a főszerep, és elég ha tudjuk, ott tolják a háttérben, de a MK-baletten jelenlévők nagyobbik része számára szinte biztos, hogy az élőben zenélő Solaris volt a hívószó. Mint nekem is. Ehhez képest nem láttuk az élőben zenélő Solarist.
Kábé mint amikor anno ifjabb koromban a nagy, füves mezőn ülve hallgattam a PeCsa szabadterén fellépő más kedvenceimet. Nem teljes élmény, valami fontos hiányzik. Tudom, elvileg "belerondított" volna a díszletbe, a látványba még a színpadnak mondjuk a legszélén, a sarkában egy relatíve kis helyen mindvégig szem előtt lévő, és az amúgy szokásos módon visszafogott mozgású zenekar is, de én egyáltalán nem vagyok arról meggyőződve, hogy a gyakorlatban is így lett volna. Nem gondolom, hogy annyira lehetetlen vállalkozás lenne harmonikus egységbe gyúrni az ugyanazon színpadon látható díszletet, táncot és zenekart.

Véleményem szerint túl nagy lett az ára, hogy nem sikerült: meg is kaptam, meg nem is a Solarist, valamint kaptam egy, a túlzott rövidségét leszámítva majdnem (nagyon majdnem!) tökéletes balettelőadást. A látvány, a koreográfia és a táncosok tudása ugyanis maximális volt, tényleg, ám a mindezt megelevenítő és éltető zene minősége, hangzása mindehhez képest csapnivaló (!). Vélhetően nagyrészt az előadás élőben való prezentálása okán. Ám miután nem láttuk a zenészeket, ennyi erővel mehetett volna a zene felvételről is, és így a "nagyon majdnem" konkrétan nem létezne. Tökéletes előadás lett volna, amire én persze - a fentiekből következően - nagy eséllyel nem mentem volna el, ám a jó megoldás, mint az életben általában, nem az, hogy az egyenletből kihúzunk valamit (az élő Solarist), és ezzel potenciális érdeklődőket is vesztünk, hanem hogy némileg több munkát, energiát rászánva harmonikusan és egyenrangúvá téve beleillesztjük ugyanezt a valamit...

Mindezzel együtt természetesen nem hogy nem bántam meg, hanem nagyon jól tettem, hogy elmentem rá. :-)