Egyszer egy „kísértet járta be Európát”

 In memoriam József Attila

 

Hej proletár, ne higgy a hatalomnak,

Bármilyen pulpitusról is papol,

Ha szóvirágokkal kecsegtet,

Érdekét védi valahol.

 

Bazaltkőnél is keményebb az érdek,

Becsület, adott szó, mit se számít,

Ugye tudod, hogy nincs kímélet,

Mindig Te vagy, aki vásik.

 

Hej proletár, ne higgy a hatalomnak,

Tudod, mindig pénzről szól az élet,

Igérget füt-fát, olcsó villanyt,

S megkurtítja kicsiny béred.

 

Ne higgy a rejtőző hatalomnak,

Kétszer is fizettet adós rátát,

Rablóváltozásról beszélnek

A kifosztott, síró árvák.

 

Hej proletár, ne higgy a hatalomnak,

Hiszen minden fillért körül metél,

Bezárat kórházat, iskolát,

Árat emel, ha fú a szél.

 

S korgó gyomrod ne szidd, ha enni kér?

Csak húzd meg jobban a nadrágszíjad,

És ne panaszkodj, mert mit sem ér,

Ha csak szavak lázadoznak.

 

Hej proletár, ne higgy a hatalomnak,

Védd életedet, az utca tiéd,

Mert, ha gyenge vagy, eltaposnak,

A világban, hol pénz beszél.

 

Légy kemény, s ne higgy a szép szavaknak,

Bár gazdag álmokat, s jövőt ígér,

A jelen sivár, lencsét sem ad

Gyermekednek, ha enni kér.

 

Ne félj proletár, irtsd a szipolyt!

Hazudik az álomgyár protokoll,

A tolvaj törvény, nappal rabol,

Mint parlamenti hatalom.

 

Hej proletár, ne higgy a hatalomnak,

Mert nyoma sincs jövőnek, reménynek,

Csak alanya és eszköze vagy,

A nyilvános átverésnek.

 

Hej proletár, megcsúfolták a neved,

Most minden pojáca rajtad nevet.