"amiket mostanában kiad, nem vagyok teljesen megbarátkozva"

Öööö... azt tudod, hogy 8 éve halott, ugye? :)

Amúgy, ízléseken persze hülyeség és értelmetlen vitatkozni - de nekem a korai művei, bár, persze abszolút szórakoztatóak, még nagyon naívak. A Childhood's End-ben nekem pl. nagon hiányzik egy  - amolyan igazi, érett Clarke-os - magyarázat, hogy egy idegen civilizáció teremtménye miért pont úgy néz ki, mintha földi állatokból/emberekből lenne összerakva: lópatája van, bivalyszarva, ember arca, denevérszárnya stb... a valóságban, persze tudjuk: mert anno, az ókor embere így rakta össze a saját képzeletében a sátánt - de ez nem magyarázza, miként alakulhatott ez ki egy tökéletesen idegen civilizációban... egy érett Clarke egy ilyen vastag szálat tuti nem hagyott volna elvarratlanul - itt sajna ez a levegőben lóg... és ott is marad.

A City and the Stars-ban ma már (nem) kicsit megmosolyogtató, hogy egymillió évvel a jövőben a város egész alagsorát elfoglaló számítógép van - de hát, a boldog-naív 50-es évek :)

Nekem egyébként nagyon bejöttek az utolsó időkben, immár duóban írt munkái: A Light of other days (A Rama-sorozat nálam űberelhetetlen kedvenc, de azok mellett szerintem a legjobb munkája), illetve a Time Odyssey trilógia. Ezekeben tényleg benne van Clarke teljes tudása és bölcsessége . No, persze Baxterrel megfűszerezve - tökéletes kombó.