nereusz1 Creative Commons License 2016.04.13 0 1 22369

 

 

„A zsoltár egyébként elmondja, hogy egy napon egy munkás reggel elindult megnézni a fölkelő napot. Ugyanakkor több más munkás is elindult, más városokból, más országokból, anélkül, hogy megbeszélték vagy közösen elhatározták volna. A munkások ezren és ezren indultak el a városokból, telepekről, szegényházakból, pincékből, elindultak fel a hegyre, hogy megnézzék a felkelő napot. És akkor a gyárosok hivatalnokokat küldtek a munkásokhoz, és azt mondták: gyertek dolgozni, mert nem kaptok fizetést. A munkások pedig azt felelték: mi elmegyünk és megnézzük a felkelő napot. Akkor a gyárosok megint más hivatalnokokat küldtek és azt mondták: gyertek dolgozni, mert nem kaptok fizetést és éhen haltok. A munkások pedig azt felelték: Mi elmegyünk fel a hegyre és megnézzük a felkelő napot. Akkor a gyárosok maguk mentek a munkásokhoz és azt mondták: gyertek dolgozni, mert nem kaptok fizetést és éhenhaltok, és  éhenhalnak a ti asszonyaitok és gyermekeitek is. A munkások erre azt felelték: mi elmegyünk, fel a hegyre és megnézzük a felkelő napot – mi még nem láttuk felkelni a napot sohasem – mi még nem voltunk hegytetőn sohasem – mi még nem léptünk zöld főre sohasem – mé még nem szívtunk hajnali friss levegőt sohasem – mi mindig csak dolgoztunk és dolgoztunk és dolgoztunk sötét, fekete, dohos gyárakban – mi most fölmegyünk a hegyre és megnézzük a felkelő napot – és ha éhenhalunk, hát éhenhalunk – ha gyermekeink és asszonyaink elpusztulnak, hát elpusztulnak – mi most felmegyünk a hegyre és friss zöld fűre lépünk és hajnali levegőt szívunk és megnézzük a felkelő napot. – És akkor a gyárosok kértek katonaságot és rendőrséget, és fegyverrel akarták visszavinni a munkásokat a gyárba. De a munkások tovább mentek fölfelé a hegyre. A katonák ekkor lövésekkel próbálták visszakergetni a munkásokat a gyárakba, de ezek azt mondták: öljetek meg bennünket, de mi fölmegyünk a hegyre és megnézzük a fölkelő napot.”

 

  - Hamvas Béla: Ördöngösök. Regény. (1928-1929) Bp., 2015, Medio K. 155-156. p.