Ez az egész álláskeresés Magyarországon egy vicc.

 

Kezdjük a fejvadász cégeknél. Értelmetlenek. Ha én cégként leszerződök egy munkaerő-közvetítő céggel, akkor azért teszem, mert bízom abban, hogy az előszűrést számomra megcsinálják.

Ezzel szemben számos esetben, a fejvadász-os kör után elhal a téma, mert a megbízó cég be se hívja az álláskeresőt interjúra. Akkor mi értelme van a fejvadász cégnek? Az, hogy rámegy pár állásportálra és beírja a kulcsszavas kereséseket meg megérdeklődi, mennyiért vállalná az illető a pozíciót?

Nincs konkrét értelme és célja.

Abban az esetben, ha a megbízó cég a szakmaiság mezsgyéjén elindulva megbízna a munkaerő-közvetítőben és az általa alkalmasnak talált jelölteket behívná, annak már lenne valami értelme.

Hajmeresztő sztorikat hallottam fejvadászoktól, pl. a cégnél már hetekkel azelőtt visszavonták a pozíciót, de még mindig bőszen fogadták a HR-es által átküldött önéletrajzokat, a fejvadász meg ugye mondta a csórikáknak, hogy átküldik, aztán majd a cég eldönti, behívják-e.

 

A második, az álláskeresési kultúra szétfosása.

 

Motivációs levél minden fiszfasz pozícióra. Nos, egy motivációs levél alapvetően azt a célt szolgálja, hogy az önéletrajzodban nem szereplő, személyes jellegű, a pozícióhoz passzoló tulajdonságaidat, karakteredet kifejtsed amellett, hogy egyfajta marketing-levélként is funkcionálva leírd, miért szeretnél az adott cégnél dolgozni.

És akkor a butaháeres, IT support pozícióra bekér egy motivációs levelet. Elárulom, az összesnek, aki olvassa. A support nem álompozíció, sehol, és soha nem lesz az, aki ott dolgozik sok okból teheti de biztos nem azért mert az álma valóra vált.

A másik, hogy tulajdonképpen a jelentkező honnan is ismerné a leendő munkakörnyezetet, a kollégákat? Tudna bárki is hitelesen nyilatkozni arról, miért is akar egy cégnél dolgozni úgy, hogy lehetősége sincs megismerni azt? (És itt most nem a Google-ra gondolok)

 

Szóval le kéne szokni erről a mindenhez motivációs levelet kérünk témáról, van ahol releváns, de ne akarjuk a cégünk pozícióját fontosabbnak, különbnek feltüntetni mint amilyen valójában, mert ezzel amúgy totálisan magunkat szívatjuk meg.

 

Aztán ugye a visszajelzés-mumus. Nos ez egy nehéz kérdés, mert tulajdonképpen ki akarja végighallgatni vagy olvasni azt, hogy bocs, szarnak ítéltünk. Nyilván nem sokan.

Viszont diszkréten, sms-ben, email-ben lehet tájékoztatni az illetőt. A cég, magáról állít ki szegénységi bizonyítványt ha nem teszi, és tévedés, hogy a bukottakkal nem lesz dolga, mert az élet tud néha viccelni is, és bizony a mai világban nagyon hamar lehet egy szép negatív kampányt indítani adott cég ellen. Láttam már facebook-on szétszórt, szemét ez a cég, hagyjátok ki felhívást, de olyat is, amikor valaki vette a fáradtságot és telefonon küldte el a jó anyjába a HR-est. Azt sem jó hallgatni.

 

35 soros szkripttel, gyönyörűen mehet ki az egyen-levél.

 

Állami szinten már kártékony tiltások vannak. Pl. életkor-diszkrimináció tiltása. Miért? Ezáltal teremtenek egy mi nem mondjuk meg de úgy teszünk szituációt, ami sem az álláskeresőnek sem a pozíciót hirdetőnek nem előnyös.

A munkáltatónak nem tud már a hirdetésben célirányosan szűkíteni. Nem írhatja ki, hogy 40 év alatt.

A munkavállaló küldi az önéletrajzait és nem tudja hol a hiba, közben meg lehet, hogy a 35 feletti pályázatokat már rostálják kifelé automatikusan.

Ő is egy csomó felesleges kört kell, hogy fusson emiatt.

 

Pályáztatási autentikáció teljes hiánya.

Nagy probléma, sokan visszaélnek a szabad munkaerőpiac adta lehetőséggel és kamu álláshirdetésekkel ostromolják a piacot. Be kéne vezetni egy komoly autentikációs rendszert, ami arra hivatott, hogy a pályáztatónak igenis be kell bizonyítania, hogy a kiírt pozíció valós.

Ezzel egyidőben a jelentkezőnek meg jogi kötelezettsége lenne az általa megpályázott, és interjúra érdemes pozíciók meghallgatásaira elmenni.

Nyilván sokan azt gondolják, erőből nem lehet ezt megoldani, de 2-3 év alatt kikopna az összes majom, amelyik nem gondolja komolyan.