Kedves Dakini49!

Előre is elnézést kérek, de így egyszerűbb, ezért maradnék a tegezésnél. Sajnálom, amin átmentél, de végtelenül gratulálok a megingathatatlanságodért és a pozitív energiáidért!!! Nagyon köszönöm a válaszodat, először őszintén szólva féltem ide kiírni, de már megérte. ((Elmondhatatlanul bizakodóak vagyunk, a szemében találták alapvetően, azóta egy agyi és egy mellkasi CT teljesen rendben volt, a máján találtak két gócot, de ezekre legyintettek az orvosok, mondván, hogy nem kell aggódni miattuk ránézésre, de persze azért ezt is alaposan kivizsgálják. A kérdés, hogy áttét volt-e a szemében lévő, vagy sem, elvileg ha az lenne, akkor már jelentkeznie kellettek volna tüneteknek...))

A korábbi írásodból idézve: "Munkát kerestem. Arról szó sem lehetett, amit korábban csináltam. Lemondtam az extrákról, a hajtásról, a maximalizmusról." Teljesen ugyanez a helyzet, természetesen ő sem erre összpontosít most elsősorban, de hogy a segítségére legyek, el szeretnék kezdeni keresni kapaszkodókat, és olyan ötleteket, amiken elindulhatnánk. A gyógyulási folyamatába még ha hagyná sem nagyon tudnék én 300 km távolságból (tanulok) beleszólni, de maximálisan tudatos a táplálkozását nézve, és mi is próbáljuk tehermentesíteni, bár úgy érzem, ilyen labilis helyzetben bármennyire nincs munkája az embernek, akkor sem lehet feloldódni teljesen.

Nem tudom mit akartam kihozni az egészből, tudom, hogy helyette nem intézkedhetek, de annyira szeretném, ha valami örömtelibb elfoglaltságot találna, mint az eddigi munkája volt... Még egyszer köszönjük a bíztatást, példaértékű amiket leírtál. Remélem mielőbb túl leszünk mi is ezen a megpróbáltatáson.