Szia, 

 

elolvastam többször is az írásod, hogy sorra vegyem, miről van szó.

Összegezve: Apukád most beteg, túl van egy műtéten, és még nem tudni mi lesz a folytatás, az orvosi protokoll.

Ebben az állapotban a túlélés és a pozitív jövőkép az elsődleges. Ha mindez stabilan megvan, hozzátéve a nyugati orvoslás, plusz az alternatív gyógyítás lehetőségét és eszköztárát is bevetve, és 1 év múlva Apukádat keresőképesnek, terhelhetőnek ítéli a szakorvosa, akkor lesz itt az ideje arról beszélni, hogy milyen munkát szeretne végezni, illetve milyet bír, lelkileg, fizikailag.

Addig még nagyon hosszú út át előtte, a család erősítésére, bátorítására nagy szüksége lesz. Most sajnos neki nem azzal kell foglalkoznia, hogy hogyan tartsa el a családját, hanem önző módon, hogyan élje túl a jelenlegi állapotot, és a legjobb lapokkal jöjjön ki, egészségesen, ebből a játszmából.

 

A legjobbakat kívánom neki, tudom, min megy keresztül.

10 éve műtöttek tüdőrákkal, egyedül voltam az akkor 7 éves lányommal. 1 év táppénz után leszázalékolva, csökkent óraszámban kezdtem dolgozni, könnyített, és jóval kevesebbet fizető pénzért. De túlÉLTEM! :)

 

Bármiben tudok segíteni a gyógyulása érdekében, szívesen teszem.

Akkor így foglaltam össze az indulatot a világról, a sorsomról, amiért "büntetett":