Már a 60-as évektől kezdve olyan termékeket exportáltunk külföldre, amelyek ott megállták a helyüket és versenyképesek volta.

 

A Ganz-Mávag mozdonyok/szerelvények,

 

az Ikarusok ( pl. Az első nemzetközi sikerek gyorsan jöttek: 1969-ben egy Ikarus 250-es, légkondicionált, luxus kivitelű változat a Nizzában megrendezett Nemzetközi Autóbusz Héten a legigényesebbnek számító IV. kategóriában, 17 jármű közül a második helyet megszerezve elnyerte a Francia Karosszériagyártók ezüst serlegét.)

 

rengeteg Ikarus típus külföldi vállalatokkal kooperálva,

 

a tengerjáró hajóink amiket építettünk,

 

a Dutra ami abban az időben a prémium kategóriát képviselte a traktorpiacon,

 

lehetne sorolni, de minek.

 

Ennek ellenére a magyar emberek a 80-as 90-es években is még a"szar" papír kétütemű Trabantokkal nyomultak. Munkások mérnökök egyaránt. Ennyibe nézték a magyar embereket akkor is. Semmibe, szarba. Hónapokat, éveket várni egy autóra.

 

Ez így nem működik. Ez nem motiválja az embereket. Az elzárkózás, a diktatúra, a fogd be a pofád vagy elvisznek, ennyi a fizetésed és kuss. Ez így hosszú távon nem életképes.

Ez az egyik véglet.

Amerre most tart a világ az meg a másik véglet.

Ahhoz, hogy minőséget produkáljon a társadalom, az ország versenyképes legyen az embereket motiválni, támogatni, és megbecsülni kell. Nem kihasználni, kifosztani, elnyomni meg becsapni.

 

Magyarországon, ahol tőkehiány és tervgazdaság volt és csak az egyes emberek szellemi tőkéjére alapozva/támaszkodva és azt undorító módon kihasználva tudott fejlődni és érvényesülni a gazdaság.

 

A kommunisták is rájöttek erre, hogy ez a rendszer így ebben a formában egy rakás szar. A bezártságunknak köszönhetően külföldre kellet járni minden apróságért amit itthon nem sikerült megvalósítani, előállítani.

Meg voltak dögölve a valutáért. A magyar mérnököket erre használták fel/ki. Az export valutát jelentett.

Mindig azt nézték, hogy az állambácsinak mennyibe fáj egy dollár megszerzése, hogy az exportból származó minden egyes dollárért az államnak hány forint támogatást kell adnia az exportra (is) termelő vállalatnak.

 

Az exportra gyártás jobb minőséget stb jelentett, ezért költségesebb volt az egész móka. Az megint más kérdés, hogy a külkereskedelmi vállalatok vezetői meg az akkori elvtársak, hogy lopták szét ezeket a vállalatokat. A dolgozó népet jól kihasználva meg átverve. A balatoni villák gombamód szaporodtak. Elvtársak, vállalatvezetők, főkönyvelők amerikai autókkal jártak már a 60-as években is.

 

Ha egy vállalat exportterméke állami támogatás nélkül vagy minimális támogatással, az országnak jutányosan megszerezhető külföldi valutát jelentett, akkor támogatták és fejlesztették az iparágat, ha ez nem így volt akkor leépítették.

 

Innováció és tőke nélkül a kapitalista piacon a szocialista termékek nem tudnak hosszú távon életben maradni.

Egyszer lehet mindent kitalálni. Lehet az bármennyire jó, ha nincs fejlesztés akkor jön valaki más és betölti a másik helyét a piacon.

 

Szarból nem lehet várat építeni. Ha egy társadalom megosztott, lelkileg beteg stb. az csak gyarmatnak való. Mint most mi. A saját érdekeinkért nem tudunk harcolni, akkor mit akarunk mi a világnak bizonyítani?

 

Egy biztos. A rohadt kapitalisták meg a magyar mérnökök nélkül a kommunizmusból Magyarországon semmi nem lett volna, semmit nem ért volna. Ami lett belőle azt is szétlopták széthordták folyamatosan. Ennyi. A dolgozó népből hülyét csináltak.

 

Birodalmi seggnyalók vagyunk és ez minden téren megpecsételi a sorsunkat ma is.