hörpölin Creative Commons License 2016.03.28 -4 3 56127

Országos Kéktúra útvonalváltozások

Rezi reloaded
(alliterációt kedvelőknek: útvonalváltozás újratöltve)

 

Kihasználva a húsvét vasárnapi szép időt, kocsiba vágtam magam kora reggel és irány Zalaszántó! Fél kilenc felé már a kocsiból cihelődtem kifelé a Tátika presszó előtt, ahol már egybegyűltek a szeszbarátok és a cigire vágyakozók. Nem volt szerencséjük (de nekem sem), mert a presszó még zárva volt, a kiírás szerint pedig csak fél tízkor fog nyitni, a falu boltjai pedig ki sem nyitottak aznap, tehát az alkohol- és nikotinfüggők egy dolgot tehettek: várakoztak tovább! Pedig én is felhörpintettem volna egy seritalt még indulás előtt gyorsítónak, de indulnom kellett, hát ilyen az élet! Még végighallgattam az egyik helyi lakos útmutatását, merre érdemes túráznom, nagy komolyan meregettem a szemem, bólogattam is párszor, aztán beizzítottam a GPS-t és útnak indultam.

 

Már a kis kápolnánál feltűntek a kék jelzések – hiszen Zalaszántón belül is volt útvonalváltozás, de erről később – aztán miután pár percre megálltam a részben gótikus katolikus templomnál pár fénykép erejéig, utána folytattam csak az utam. Elérve az útelágazást, a felfestett kék jelzések most balra küldtek tovább a Zsidi utcán (a jobbra induló jelzések precízen leszürkítve, és jövet nézegettem a kocsiból az országút szélét, ott sem láttam már jeleket), itt a beton villanyoszlopokra voltak felfestve a jelek. Hamar magam mögött hagytam Zalaszántót, elhaladtam a jobb oldali magányos tanya mellett – aminek a térkép szerint Újmajor a böcsületes neve és a kitett tábla szerint épp eladó –, és azon gondolkodtam, hogy most megtalálom-e a letérést? De nem volt gond, mert táblaoszlop és rajta nyílrengeteg mutatta a letérés helyét, ki egy erdősávon keresztül a szántóföld szélére. A mező sarkáról egy másik akácos erdősáv mellett indultam a távolban már hívogató Rezi vár felé.

 

 

Zalaszántó - A római katolikus templom

Zalaszántó - A régi útvonal kezdetén szürkére lepingált jelzés

Táblarengeteg az aszfaltról való letérésnél, mögötte a földút, ahol tovább kell indulni

 

Végigaraszoltam a keréknyomokon az erdősáv mellett, aztán ahol a fasor egy folytonossági hiányán kifordultak alólam a nyomok jobbra, egyenesen indultam tovább, mert már láttam a kék jelet az újrakezdődő fasor egyik fáján. Itt a tavalyi napraforgó tábla kóróinak arasznyi maradványai egészen a fasorig nyúltak, tavaly nyáron, amikor először jártam erre, ezt a részt járhatatlannak találtam a fiammal, nem is indultunk erre tovább, másfelé kezdtünk tovább kutakodni, de úgy látszik, mégiscsak erre vezet az út! Persze a GPS-t is figyeltem közben (kézben vittem, kivettem a hátizsákom vállszíján lévő tokjából), és láttam, hogy az osm térképén jelzett út kezd jobbra térni. De ott csak járhatatlan dzsindzsa volt, nem tudtam hát mit tenni, bandukoltam tovább a szántóföld peremén. Leballagtam az alsó sarkáig, itt vettem észre a letérő ösvényt!

 

 

Hívogat a Rezi vár! (Vár a Rezi vár)

Visszapillantás a keréknyomokról Zalaszántóra

 

Kanyargós nyom indult be a fák közé, a tavalyi dzsindzsa száraz kórói közt most könnyű volt a haladás, na de mi lesz itt majd nyáron? Pár perc alatt a kissé vizenyős völgytalpon átvágva kiértem az ösvényen a Nagy-Séd partjára. Híd persze sehol, a patak pedig még most, az esők vége után két héttel is vagy három-négy lépés széles volt! A mélységét nem becsülgettem. Egy áldott lélek bedobott a mederbe a két part közé pár karvastagságú száraz ágat, ezeken egyensúlyoztam át a túlsó partra. A túlparton az egyik fára kiszögezett fatáblára lettem figyelmes, ami a mindössze ötven lépésnyire lévő Hullay vízimalom romjaira hívta fel a figyelmet, eltörtettem hát a tényleg szerény romokig, és jól megnéztem a néhány falmaradványt. A patak déli partján aztán már gyorsan felkapaszkodtam a volt katonai bázis aszfaltos útjára. A völgyön átvezető szakasz egyébként eléggé elnagyolt az osm térképen! Az aszfaltra festett nyilak mutatták a jobbkanyart, battyogtam az úton ötven lépést és elértem a várhoz felkapaszkodó leágazást. Táblaerdő és infótábla mutatta a letérés helyét. Eltéveszthetetlen.

 

 

Behívó jelzés a dzsindzsába

Átkelés a patakon

Tájékoztató tábla. A stílusából ítélve nem az mtsz prodzsekt része.

A Hullay vízimalom romjai

 

Az emelkedő lazán indított, de később egyre meredekebb lett. A jól járható szekérúton kapaszkodva úgy kimelegedtem, hogy félúton felfelé levettem az anorákom, és a derekamra kötve indultam tovább. Kisebb nyeregbe felérve az emelkedés egy rövid időre megszűnt, de aztán újrakezdődött, bár nem olyan meredeken. Laza kaptatón értem fel az útelágazásba. Jelzőoszlopon újabb tábladzsungel, bosszankodva vettem észre, hogy vár irányát jelző tábla rossz felé mutat, a lejtő felé küldi tovább az erre járókat, ahol most felkapaszkodtam! Valaki ráírta ceruzával: HAZUDIK, de már kezd lekopni... Jájjjj! Rátértem a várhoz felvezető KL jelzés földútjára. Csodálkozva, de inkább újra bosszankodva vettem tudomásul, hogy itt a jelzések nem lettek felújítva, sőt, az első száz lépésen egyetlen jelet sem láttam! Hiszen pont a vár miatt lett erre terelve az útvonal!

 

 

Kaptató a várhoz

Új és régi a kaptatón. Érdekes a két K- jelzés stílusa. Nem egyszerre készültek, vagy két festőbrigád járt erre?

A félretájékoztató tábla az útelágazásban (a legfelső és az alsók iránya megegyező, pedig mint Makó és Jeruzsálem...)

 

A várnál tartottam az első pihenőmet, persze a még kissé párás kilátásban is elgyönyörködtem pár percig. Érdekesség, hogy más várkód volt felfestve a várhoz vezető út melletti fára, mint a falak között. Na mindegy, ebben a mozgalomban nem vagyok érdekelt... Visszatértem az útelágazásba, és a jól jelzett erdei úton leereszkedtem a mező szélére, aztán ezen átvágva értem el a Rezi előtti útelágazást. Újabb útirányt jelző táblarengeteg, ez legalább Rezi és a vár irányát jól jelezte, a többi információja szerintem tök felesleges. A Laky Demeter turistaház mellett elhaladva értem el a falu központját, betértem egy pihire a kocsmahivatalba. Egyből a szemembe ötlött az ivó pultja mellett a falra szerelt pecsétes dobozka, aztán elgondolkodtam, kérjek-e egy seritalt? Mellette szólt, hogy nagyon kívántam már (Zalaszántón kimaradt az életemből a már ismertetett okok miatt), ellene, hogy még vezetnem kellett, meg nem is volt Borsodijuk. Végül kis megalkuvással kértem egy Drehert, és leültem az egyik asztalhoz.

 

 

A Rezi vár. A falakra húzott tető miatt semmiféle vár kinézete nincs.

Várfalak között

Kilátás Zalaszántó medencéjére

Földúton Rezi előtt. A húsvéti nyuszik már megérkeztek Rezibe.

 

Visszafelé mehettem volna más úton is, de gondoltam, egy mérés nem mérés, meg különben is, három a magyar igazság (kettő pedig már a kétharmada, ami, mint tudjuk, sok mindenre elegendő. De inkább ne politizáljunk!). Épp visszaértem a vár alatti útelágazásba, amikor kifulladt kiránduló társaság érkezett fel abból az irányból, ahonnan én is felértem ide először. Kétségbeesetten kérték, segítsek, ha tudok, mert már egy órája keresik a várat, mentek már mindenfelé, de sehol sem lelték! Ugye-ugye! A hazudós tábla... Úgyis arrafelé indultam volna tovább, mert reggel még elég párás volt a levegő, gondoltam visszamegyek és fényképezek még egy párat. Autós kirándulók voltak az eltévedt bárányok, mutatták a tuhuból kinyomtatott színes térképet. Már ott kezdődött a bajuk, hogy az S- jelzésen akartak a Zalaszántó és Várvölgy közötti út felől felkapaszkodni, amit a térképük (és persze a tuhu) jelzett, de a GPS-emen és a telómon lévő osm, valamint a 2014-es Balaton-felvidék atlaszom viszont nem! Ők is csak egy-két réges-régi jelzést találtak, aztán már csak kóvályogtak, mint gólyaizé a levegőben. Na mindegy, felkísértem őket a várhoz, aztán fényképeztem párat és a már megismert úton visszakutyagoltam Zalaszántóra.

 

Csak most konstatáltam, hogy a katolikus templomot most is nyugat felől kerüli meg a kéktúra (úgy ahogy régebben), de nem tér rá a Temető utcára, csak a kis kápolnánál tér le a főutcáról. Elhalad a Kotsi-malom mögött (gyalogút vezet egy kis hídon keresztül a kapujához), kaptatni kezd a házak közötti Ádám utcán, ráfordul pár lépés erejéig jobbra a Zrínyi utcára, innen pedig egy nagyon szép mélyútra térve kapaszkodik tovább a Sztúpa felé. Csak a Szent Donát kápolna előtt nem sokkal csatlakozik bele a régi kéktúra útvonalba. Ez a változás még a két napja frissen letöltött osm térképen sincs rajta!

 

 

Most az Ádám utcán indul a K- a Sztúpa dombja felé

Kapaszkodás a mélyúton

A Szent Donát kápolna

Kilátás a kápolnától. Hátul középen még a Badacsony bazaltsipkája is látható, igaz nagyon halványan!

 

Ha már itt jártam, felsétáltam a kápolnához, mert tudtam, hogy onnan szép a kilátás. Itt is fényképeztem, aztán arra gondoltam, ha már elvetődtem ide, felmehetnék akár még a Sztúpához is! Így aztán oda is felkapaszkodtam, körbesétáltam, megcsodáltam a keleti, kissé pagodás stílusban épült Meditációs központot, és a hasonló stílusban átépített, a Sztúpa tisztásának szélén lévő mütyürkés boltokat is. Itt is fényképeztem párat, aztán visszaballagtam a már ismertetett úton a Tátika presszónál hagyott kocsimhoz. A lóerők közé csaptam, fél hétre már otthon is voltam.

 

 

A Sztúpa

A Meditációs központ

 

Összességében jó lenne mindkét bejárt útvonalváltozás (a nagy meg a kicsi), de rendszeresen karban kell majd tartani a Nagy-Séd völgyén átvezető utat, kellene az a híd – hiszen az volt a bizoccság részéről az alapfeltétele az egész, Rezi várhoz vezető kitérőnek, fel kellene festeni tisztességesen a várhoz vezető KL jelzéseket és persze a megtévesztő irányt mutató táblát is át kell szerelni, hogy jó felé mutasson. Ennyi. És akkor élvezhető lenne az egész. Addig meg csak a mérgelődés marad.

 

Na, mindegy. Ezt az egészet elküldöm az mtsz-nek is. Talán történik majd valami.

Ha valaki végigolvasta idáig, annak jó locsolást kívánok!

 

A trekket természetesen közkinccsé teszem, tuhu és osm szerkesztők figyelmébe ajánlom!

- track -