Váci Mihály

ÖREG EMBER TAVASZA

 

Barackos lejtő, húsvét illatok,

ágak között szellő imádkozik,

a megmetszett gallyak arany sebén

cseppenként csordul, könnyezik a csend.

 

Mélyről az úton, mint barna sóhaj,

görnyedt ló, szekér, rajta egy öreg:

a gondok ráncos zsákja, bús batyu.

Keresztet vet a leszállás előtt.

 

Lovacskája édes füvet legel,

ő meg pohárra szokott ujjai

kérleléseivel pipára gyújt,

s egy mise időt így megáldozik.

 

Ollót csattogtat, alig lát eget;

ujjaival olvassa a rügyek

jeleit, mint a vakok a betűt,

s kikopogja a fák halk jajait.