Nem vagyok buszsofőr. :) (Bár egyszer a Desert Bus-ban majdnem szereztem egy pontot.)

 

Építőipari kivitelező vállalkozásomat hagytam ott a sokkal nyugalmasabb ékszerkészítésért. A párom a kreatív, én pedig a segédmunkás. :)

Ha csak lehet, szeretek mindent magam csinálni. Nem vaterára készülnek a képek, de majdnem: saját weboldalunkra.

Autodidakta módon tanulok, ennek vannak előnyei, és vannak hátrányai. Sok esetben konkrét projekthez kell megszereznem a tudást, ekkor előfordul, hogy a megvalósítás mögött nincs elméleti háttér.

Mint ahogy a kokárda esetében, ahol a kép jó lett, de ezzel az erővel lehetett volna elrontott is.

 

Távol álljon tőlem, hogy megbántsam az ezt a szakmát magas szinten művelőket, nézegettem a nickek mögötti weboldalakat, nagyon profi ékszerfotókat is láttam.

 

Én még nem vagyok azon a szinten, és a vállalkozásunk sem, hogy meg tudjak fizetni egy profi tárgyfotóst: 600-nál több termékünk van, mindegyikről legalább 3 beállítást szeretnék a webshopba, a legolcsóbb ajánlat, amit kaptam 500Ft/kép volt.

 

Ez tehát az indító motívum, innen tartok ott, hogy szeretnék annyira beletanulni, hogy meg tudjam valósítani az elképzeléseimet.

Szóval csinálom, csinálom, csinálom. És közben roppantmód élvezem a folyamatot. :)