Hürkecz: Magam – a névetimológiát tekintve – nem osztom Davies322 14062-beli véleményt, miszerint ez német név lenne*. Alakilag ugyanis egyáltalán nem német: kevés kivétellel az /ec/ – és főként a /kec/ – végű német nevek szláv eredetűek, ezekben pedig az az /ü/ nem etimologikus. Elképzelhető persze, hogy a potenciálisan az igen ritka szláv Hirkec (< Hirko / Hirka személynév + -ec kicsinyítő képző) olyan német nyelvjárási környezetbe kerül, ahol /i/ > /ü/ labializáció történik (pl. a Müller ↔ Miller stb. változás hiperkorrekciós hatására). De a várt német Hür(c)ke(t)z név nem mutatkozik.

 

A brabanti (holland) Hurk (tkp. ’„szarvszerű” > sarok, szöglet, zug’) helynévből lett Hur(c)ke(n)s [hœrkə(n)s] nevek ény-német környezetben hanghelyettesítéssel megjelenhetnek Hür- kezdettel, de ezekből az /ec/ végződés nem magyarázható.

 

A név ilyenformán magyar alakulatnak tűnik. Kakuk Mátyás a Kunszentmárton idegen családneveiről 1719–1945 c. tanulmányába** felveszi az ott 1755-től Hürkecz ~ Fürkesz ~ Fűrketz ~ Hirkesz ~ Hörketz ~ Hürkesz ~ Hürköcz ~ Űrkecz alakváltozatokban kimutatható nevet, de magyarázatot ő sem ad hozzá. A fenti variációkból azt lehet sejteni, hogy a név eredetibb alakjában -esz-re végződött, és csak a magyarban gyakori affrikációval lett /ec/ végű. Az f-fel kezdődő alakok vélhetően népetimológiásan keletkeztek, és nem a korábbi alakváltozatot sejtetik. Az első magánhangzó eredeti hangszínéről nem lehet könnyen dönteni, mert az i ~ ü ~ ö mindegyik irányban átalakulhattak egymásba; az ü-s alakok gyakoribb volta azonban inkább ennek az elsődlegessége mellett szól.

 

Ennél tovább nem jutottam, úgy tűnik, hogy a Hürkesz ~ Hürkec(z) név specifikus erre a környékre, és nem lepődnék meg, ha végső soron valamely, a magyarságban olvadt helyi etnikum (pl. a kun) nyelv személynevére (a magyar nyelvbe átkerült, de már kiveszett közszóra) menne vissza.

 

 

* Mindenesetre a német eredetre utaló adatokat érdemes lenne megemlítenie annak, akinek ilyen véleménye alakult ki. Hátha mégis meggyőzőek.

 

** In: Barnai Gábor, Pusztai Gabriella (szerk.): Kunszentmárton a mezőváros (2008), http://iparmuzeum.hu/kepek/szakmatorteneti_elektronikus_konyvtar/Kunszentmarton_a_mezovaros.pdf