Nagyon sok ember összekeveri a társtalanság állapotát a magányossággal, naponta találkozom ilyen emberekkel. Aki, önmagával békében és harmóniában él, elfogadja és szereti önmagát az soha nem magányos. Vagyok, Aki Vagyok, énképem, minden pozitív és negatív tulajdonságommal, szépségemmel és hibáimmal, de elfogadom magam és nem akarok más lenni, ha ezt elfogadom, összhangba kerülök saját önmagammal.. Társtalanság állapota szülhet egyfajta hiányérzetet, hiszen az embertársas lény, de ezt semmiképpen sem nevezném, magánynak. Sokan, hibákból-hibákba esnek, görcsös akarásuk révén.. Szenvednek, és nem tanulnak belőle… Virtuális kapcsolatok révén.. . megtestesítik mind azt amit szeretnének,felöltöztetik,saját ideáikkal,azt látják bele,az illetőbe,amit látni szeretnének.. Bele menekülnek, hozzájuk, méltatlan kapcsolatokba, menekülés önmaguk elől, az egyedüllét állapotából. Részesei lesznek egy szerepjátéknak, csak nem mindegy milyen karakterrel találkoznak és ők milyet öltenek magukra…vagy milyenbe kényszerítik őket . Ne,légy megalkuvó,ha nyitott vagy egy új kapcsolatra jönni fog,de soha ne menekülj bele,az igény valóságot szül, és minden az idejében érkezik hozzád..

Néha jótékony-hatású az egyedüllét, sok olyan dologra fordíthatod, ami később fejlődésedet szolgálhatja.. találd meg az utat a belső világodba,mi az, ami a lelkednek,békét és szeretet hozna,soha ne egy kívülállótól várd a megoldást.. Légy független személyiség, a döntéseidet, te hozd, meg és ne engedd, hogy külső tényezők befolyásoljanak, legyen önálló véleményed a dolgokról.

Csatári Krisztina