Részlet Salzburg tartomány (Land Salzburg) történelméből:

"A bajorok megtérítésének történetében halljuk először újra a régi Juvavum nevét, a melyről kétszáz esztendőn át hallgatott a hír. Childebert frank király uralkodásának második évében – tehát valószinűleg Krisztus születése utáni 696-ban – Rupert püspök Wormsból megjelent Bajorországban, hogy ott a kereszténységet hirdesse. Regensburgban Theodo herczeg barátságosan fogadta és megkeresztelkedett. Erre Rupert püspöki széknek alkalmas helyet keresett s a Waller-tónál, Salzburgtól három órányira éjszakra telepedett le. Itt nem sokára azt hallotta, hogy nem messzire, a Salzach vizénél egy régi városnak a romjai találtatnak, hatalmas és művészi építmények, melyeket azonban benőtt a fa és bozót. A szent püspök fölkereste ezt a helyet, czéljaira alkalmatosnak találta s megkérte a herczeget, engedje át neki. Ez készségesen beleegyezett s a püspöknek adományozta a régi városi határt egész környékével, három mérföldnyi területtel, valamint a várral együtt, mely a romok fölött levő halmon állott; a püspök rendbe hozta a helyet s benne kolostori épületeket és templomot emelt, melyet Péternek, az apostolok fejedelmének szentelt. Ez Salzburg újjáébredésének története, a mint Szent Rupert ősrégi életirása egyszerűen és szavahihetően elbeszéli. Ez események keletének pontos meghatározása körűl még most is folyamatban van a kétszáz évvel ezelőtt támadt tudományos vita. Az említett életirás ugyanis többféle magyarázatot enged s Szent Rupert megérkeztének ideje a VI. századnak vagy közepére vagy végére tehető, míg egy harmadik vélemény, a melyet mi is követünk, egész a VII. század végére helyezi.

Midőn Szent Rupert Bajorországba érkezett, ott a kereszténység már nem volt új dolog. Hitelt érdemlő tudósítások szerint már Theodo előtt voltak a herczegi háznak keresztény tagjai, s hogy Rupert püspöki székhelyűl nem Bajorország első városát, Regensburgot szemelte ki, mely akkor bizonyára nem romhalmaz, hanem virágzásnak indúló város volt, az azt látszik bizonyítani, hogy tevékenysége inkább oda irányúlt, hogy keresztény térítést és egyházi szervezkedést a herczegség félreeső vidékein eszközölje, mint arra, hogy egy teljesen pogány népet és fejedelmet térítsen meg. A Waller-tó mellett való letelepedés is tanúlságosan világítja meg a körűlményeket. Okiratokból és helynevekből tudjuk, hogy épen e tó környékén még száz évvel később is éltek a régi lakosságnak románúl beszélő maradványai s nem kételkedhetünk benne, hogy Szent Rupert szándékosan ütötte föl székhelyét épen azok között, a kik bizonynyal keresztények voltak. Ugyanez áll a Juvavum romjain való megtelepedésről, mert ennek közvetlen szomszédságában is román lakosságot találunk. De az új helynek azon kivűl, hogy folyónál és több természetes forgalmi útvonal találkozó pontjánál feküldt, megvolt az az értékes tulajdonsága is, hogy város színében tűnhetett föl, már pedig az egyház rendeletei szerint püspöki székhelyűl csupán város szolgálhatott. Hogy herczegi várról is szó van, az meg arra vall, hogy a hely épen nem volt teljesen elhagyatva. De a telepítés, úgy látszik, még sem terjedt a hegységben messzire. Egy szintén igen régi följegyzés, a mely kevés emberöltővel később keletkezett, erről is nagyon jellemző részleteket említ. Mikor még Rupert ült Salzburgnak püspöki székén, két papi ember, kiknek egyike – nevéből következtetve – román volt, a Lueg-szoroson belűl fekvő hegység „pusztaságába” ment vadászni és aranyat mosni. Itt, mondja a régi krónika, természetfölötti csoda-tüneményt láttak s jelentést tettek róla a püspöknek, ki a mennybeliektől megjelölt helyen czellát és imaházat épített. Ez a mai Bischofshofen Pongauban. De a keresztény műveltség ez előőrsét csakhamar csakhamar elpusztította a pogány szlávok betörése, kik föltehetőleg a Lungauból, vagy a középső Enns-völgyből nyomúltak ide. Rupert ez alapítását csak egy emberöltővel később lehetett megújítani, mikor Odilo és Thassiló herczegek hadjáratai a bajor uralmat messze előre tolták a karantán és stájer szlávok felé."

Ezekből és hasonló följegyzésekből világosan kitűnik, hogy Salzburg a püspökség alapításával a térítés és műveltség terjesztésének támaszpontja lett.