Goró: Valószínűleg ugyanaz, mint a Kázmér Miklós által hozott Góró családnév (1602: Goro Georgy, Goro Gergelj). K. M. ehhez két lehetséges magyar etimológiát ad:
1) külalakra utaló ragadványnév a magyar nyelvjárási góró ’kóró’ szóból;
2) a régi magyar Gór személynév -ó kicsinyítő képzős származékával azonos képzőtlen apanév. Ennek a Gór személynévnek az etimológiájára két kísérletet találtam: a) ragadványnév a régi, ill. nyelvjárási magyar gór ’nagy (termetű), hosszú’ melléknévből; b) a szláv Govor (tkp. ’beszéd’) személynév magyarosodott összevonása (hasonlóhoz vö. zár < závár), vagy c) a Gor- kezdetű szláv összetett nevek (pl. Gorislav) önállósult rövidülésének az átvétele.
Gúr: Úgy vélem, az önálló családnévként is adatolható Gór alakváltozata lehet. Ez esetben az előbb a Goró névnél említett 2. etimológia alapnevéről van szó. Számolhatunk magyar eredettel, de a lengyel névtan is számon tartja sajátként (azonos /gur/ ejtésű Gór és Gur írásmóddal).
Homor: Itt megakadtam. A mai előfordulásai alapján magyar eredetűnek látszik, de jó etimológiát nem találtam rá. A felvetetted homorú ’gömbölyű, visszahajtott’ azért nem alkalmas, mert az -ú (-ó) képző nélkül nem fordul elő. Ez egyébként melléknévi igenév, így a homor tő valójában kiveszett ige, így önmagában névképzésre nem alkalmas.
A hamar ’gyors, elsietett; hirtelen haragú, indulatos’ melléknév, hamar(ja) ’ló válla, csípőjének búbja’ főnév, esetleg a hamar ’kisbalta’ szó már jobbnak tűnhet, azonban a tájszótárt böngészve nem találtam *homor alakváltozatát. Azonban a ’ló válla stb.’ értelmű szót rendszerint E/3. birtokos személyraggal használják: hamarja, és ennek adatolt a nyelvjárási homorgya formája. Így nem lehet kizárni, hogy volt o-s alak is, jóllehet már az Árpád-kori személynévi használatban a-s: 1198: Hamard, 1271: Pouhamara. (Hacsak nem számolunk más nyelvi átvétellel, majd visszakölcsönzéssel, az ajakkerekítéses magyar /å/ megfelelője a környező nyelvekben /o/ is lehet, pl. román Homorâciu <? m. *Hamar-ügy ’Sebes-patak’.)
Még egy bizonytalan opcióra leltem. A latin humor ’folyadék’ szó a magyar népnyelvbe is bekerült ’elevenség, mozgékonyság, csintalanság’ értelemben. Talán lehet belőle ragadványnév Homor alakban.
Most az utolsó pillanatban találtam Árpád-kori forrásokban említeni „villa Humor”-t (Humor nevű falut), amely a Temességben található, és mai magyar neve Omor (Roviniţa Mare, Románia). Ennek még majd megpróbálok utánanézni, de ha ez személynévi eredetű, akkor lehet, hogy a Homor vezetéknévben egy régiesebb alakváltozata őrződhetett meg. Ha nem személynévi eredetű, akkor pedig esetleg a családnév lehet oda való kötődést jelző képzőtlen lakosnév.
Kicsák: Vö. lengyel Kiczak, szlovák Kičák (Kyčák, Kičak) csn. Ez szláv -ak ~ -ák személynév- (v. nagyító-rosszalló) képzős alakulat lehet. Az etimológiája azonban nem egyértelmű, talán az alábbiak egyikével függhet össze a képző előtti Kik- (Kyk-) ~ Kič- (Kyč-) ~ Kic- (Kyc-) tő:
a) ólengyel kicz, cseh-szlovák nyj. kyka, kyčka ’bot, dorong, vessző’;
b) szlovák nyj. kyka ’kéz nélküli nyomorék’;
c) lengyel nyj. kiczak ’szalmacsomó, -kéve’;
d) cseh-szlovák nyj. kyka, kyčka ’(főkötő alá csavart) konty; főkötő’, orosz кика ~ кичка (kika ~ kicska) ’ kétcsúcsú ünnepi fejviselet <férjes aszonyé>’, szerb-horvát kika ’hajfonat; búb, üstök, konty’ stb.;
e) morva-szlovák kyč ~ kýč ’<kecskekergető szó>’;
Putics: Leginkább a szerb-horvát Putić (Szb., Hv.) családnévvel lehet összekapcsolni. Ez utóbbi az orosz Путин (Putyin) vezetéknév nyugati délszláv megfelelője, csak nem -in birtokos képző, hanem -ić apanévképző szerepel benne. A képző előtti Puta alapnév leginkább a Put- kezdetű szláv nevek (pl. Putilo, Putivoj, Putimir, Putimysl) rövidült becézője lehet, kisebb valószínűséggel az orosz путный (putnij) ’értelmes, okos, rátermett’, vagy a szlovák pútnik ’zarándokló, búcsús’ szavakhoz hasonló értelmű, rövidült ragadványnév. A többi hasonló szláv tő, pl. a közszláv puto ’bilincs, béklyó, nyűg; csűd’, cseh puta ’csirke, jérce’ inkább kizárható.
