Nézegettem a fórumot és láttam, hogy még január 10.-én kérdeztél az Elaeagnus x ebbingeiről.
Ezt a hibrid eredetű (Elaeagnus pungens x E. macrophylla) örökzöld ezüstfát nekem sikerült dugványról szaporítanom. A gyökeresedési folyamat meglehetősen lassú volt más fajokhoz képeset, bár hozzá kell tenni, hogy semmilyen hormont nem használtam. Sok hónapig tartott, lehet hogy egy év is volt. Gyökereztető készítménnyel nyilván gyorsabb.
A zöld levelű alap változatot szaporítottam és ültettem ki olyan helyre, ahol -20 fok is elő szokott fordulni (nem szőlőhegy vagy hősziget).
Tapasztalatom szerint nagyon jól bírja az erős fagyot. Úgy tudom a két szülő faj nem bírja ennyire.
-20 fokos hideg után a levelei egy része lefagy, de a hajtásrendszer nem károsodik.
A következő évben hamar helyrehozza magát.
Nagyon szívós, megbízható, igénytelen növény, mindenkinek ajánlom aki szereti a lombos örökzöldeket.
Őszi virágzáskor a fehér jázminra emlékeztető édeskés illata nagyon finom, sokkal kellemesebb, mint a közönséges tövises ezüstfa illata.
Érdekes visszafelé hajló rövidhajtásokat képez, amivel beletud kapaszkodni a szomszédos növényekbe és tereptárgyakba és ezáltal passzív kúszócserjeként is viselkedik akárcsak a vadrózsa (Rosa canina).
Az utóbbi években megjelent sárga tarka levelű fajták jóval dekoratívabbak ('Gilt edge', 'Coastal Gold', 'Limelight), de valószínűleg kényesebbek is.