cabai 2OO4

 

Elképesztő hova deformálódik manapság az opera. A napjainkba helyezett cselekmény még nem lenne nagy bűn, de mindezt az elmúlt 40 év rosszemlékű díszleteivel, konfekcionált jelmezeivel, már több mint bűn. A végén már a zene sem lesz lényeges, nagyon sajnálom, hogy ide jutottunk...

 

tagliavini

Ha Lohengrint akarjuk újraértelmezni, valóban jó ötlet poltikai drámaként olvasni. Csakhogy egyedül nekünk, magyaroknak lett volna meg az esélyünk arra, hogy a magyarok és brabantiak háborújában végre a másik fél szemével nézhessük az eseményeket, s egy ellenkező nézőpontú interpretációt kényszerítsünk ki. Lohengrin megjelenésének ugyanis nemcsak az a tétje, hogy Elza becsületét megvédje, az is, ki vezesse a brabanti seregeket a magyarok ellen. Ezzel a rendezéssel az a probléma, hogy jó időre kihúzta a talajt az ilyen megközelítés lába alól. Főleg annak ismeretében lesz ez különösen fájó, hogy eddig a (poszt)modern értelmezések erejéből arra is alig futotta, hogy legalább kizárlólagos érvényessége ügyében késztessen önreflexióra egy hagyományos koncepciót. Így ez inkább egy elszalasztott lehetőség.

 

mira

akar Tallian Tibort olvasnam...:)))

 

shila

Vajon itt is elszabadul a pokol?

(itt már kezdődik az aranykor - mira, shila egymás után! És: a pokol elszabadulás ugyan még odébb van, de ez az első topik, amiben több mint 5O hozzászólás van)

 

tagliavini

 

Az, hogy egyes helyeken elszabadul a pokol, persze önmagában nem jó. Viszont, hogy Budapesten egy Wagner-rendezés vitatéma, az nagyon jó. Az ilyesféle rendezéseknek nemritkán épp ez a legnagyobb hozadékuk, hogy beszélünk róla, és talán ezzel el is érte a célját. Ha megosztja az embereket, önmagában az sem baj - ha viszont "elszabadul a pokol", az a vitakultúránkat minősíti - , legfeljebb ha ez a megosztottság a politikai osztóvonalak mentén történik, mert akkor tényleg baj van. Bár ha mutattok nekem egy fideszest, akinak tetszett, akár meg is nyugszom.

 

Nem állítom, hogy Katharina Wagner rendezése egyértelműen jó, sőt... elnagyolt, esetleges, helyenként átgondolatlan és otromba. Jól tudjuk, hogy a Lohengrin sem mint dráma, sem mint zenemű nem ilyen. Node mikor volt utoljára a MÁO-ban olyan rendezés, amiről beszélni lehet, sőt kell, de mindenképp érdemes. Nem azért mert nagyon jó, vagy nagyon rossz, hanem mert problémás és rengeteg kérdést vet fel, s persze rengeteget nem. Ha elgondolkodtat, az már eredmény. Nálunk úgysem divat az operában gondolkodni, csak "gyönyörködni" a zenében stb. Most legalább ennek is megkaptuk az alulnézetét.

 

hugo

végre egy normálisan érvelő ember, éljen Tagliavini '''''' más: nem tudom, egy Fideszesnek miért nem tetszhet egy "politikus célzatú" operarendezés a Rockenbauer is milyen finom és visszafogott volt a szünetben tartott rádiós beszélélgetésen Kár, hogy nem tetszett neki, sokkal érdekesebb lett volna valaki olyat szembesíteni a többiekkel, akinek jó véleménye van a rendezés egészéről, vatgy akár máűr látta is a főpróbán...

a, hol van már Rockenbauer? (elmenekült a gennyes hajóról)

b, a mai orbánékról már inkább valami rocky horror picture show lenne esedékes, ami az embereket abszolút nem érdekenl, mert manapság: minden mindegy.

 

tn

 

 tagliavini, láthatóan nem szorulsz esztétikaelméleti továbbképzésre, ám írásod végén mintha egy cseppet - egy higgadt filoszhoz méltatlan módon - elragadott volna az indulat. Ugyan miért 'fasisztoid onánia' egy hagyományos Waner-rendezés? Azért, mert a germén mitológiában van egy Siegfried, egy Lohengrin, akik nagybetűs Hősök? (Lásd még: Gilgames, Mózes vagy Achilleusz, stb.) Vagy azért, mert a 19. század szerette ezeket a hősöket, mi több, tisztelte és ideálként állította maga elé őket? Mindenki tisztában van az idealizálás veszélyeivel és lehetséges torzulásaival, de azzal is, hogy ideák mindig is voltak és lesznek. S tudj' Isten, akkor már inkább a 19 század, ahol egy Lohengrin volt a sztár. Ma őt Majkának hívják. Egyetértek az alkotókkal abban, hogy Wagner zenéje és szelleme nem konzervatív, hanem sokkal inkább forradalmi és újítani akaró. Veled is abban, hogy a modern rendezés nemcsak értelmezhet, hanem aktualizálhat, sőt, célozhat is. (Ezért kiválóak pl. Kovalik rendezései.)

 

tagliavini

 

Arra szerettem volna célozni a magam bumfordi módján, hogy ha képtelenek vagyunk kilépni abból a sok évtizede megszokott heroizáló, mitizáló, romantizáló tradicionális Wagner-elképzelésből, nem leszünk jobbak azoknál, akiket Wagner maga is gyűlölt - egy saját levében megposhadt, mozdulatlan tespedést. Kivagyinak abban igaza van, amit a 19. századi tradícióról mond, én csupán arra utaltam, - ahogy ezt te is érzed - hogy ez a mi 21-dik századunkban nem folytatható, ha igen akkor az szerintem inkább egy 'okkult neonáci szeánszhoz' lesz hasonlatos - ígérem, nem írom le többet. Nem tartom feltétlenül jónak a rendezést, ezt talán már leírtam, de mint dekonstruktív aktust és kultúrkritikai mozzanatot eredményesnek látom... én ezt értékelem. Az ellen, hogy sokan az előadáson hangosan nyilvánítottak tetszést és nemtetszést egyaránt, nincs kifogásom. Ennek ott van a helye. De ugyanebben a formában folyatni a 'kritikát' a színházat elhagyva, az nem szerencsés. Még akkor sem, ha nálunk szokás politikusokat és egyebeket kifütyülni, - ezzel nincs baj - viszont az elhallgattatás szándékával igen (vö. kendertüntetés 'síppal, dobbal, nádihegedűvel') A mai Budapesten nem jól kell rendezni a Lohengrint - bár, azért az sem ártana - hanem eredményesen, nem botrányt kell okozni, hanem vitát generálni, és már megérte. Jelenleg erre vagyunk intellektuálisan hitelesítve.

 

- az előadáson ott ült tőlem pár méterre egy valódi öregúr. Látásból ismertem őt a wagner társaságból és az operából.

(Ő is gyakran sietett a büfébe - első emeleti páholyból rajtolt én a földszint elejéről, de fiatalabb voltam egy harmincassal így egyszerre értünk a büféhez) -nos ez a felettébb polgári kinézetű és nem túl fiatal úr állva tapsolt, örjöngött a Lohenrinen -neki tán még jobban tetszett mint nekem (aztán néhány évvel később az öregúr eltünt. Nyugodjék békében -csakúgy mint a Fidi többi eltávozottja. )

 

tn.

 

Ez a Lohengrin megcsúfolása volt IRIGY HóNAJMIRIGY paródia szinten, fúj, szégyen. Az ember nem azért megy operába egy romantikus darabot megnézni, hogy a darabra erőltetett közhelyeket lásson, ráadásul nagyon rosszul felszínesen szájbarágosan közvetítve, hanem épp azért, hogy ezek elől 3-4 órára elmenüköljön, a zene oltára előtt feltöltődjön, hisz a sok szemét elől, amit a média a nap 24 órájában a nyakunkba zúdit, márcsak szinte  ide menekülhet az ember. Egy operában számomra 95%-ban a zenei élmény a fontos, a rendezés és díszlet csak ennek fokozására hivatott (legjobban az operák koncertszerű előadását szeretem). Ebben az esetben a rendezés kimonottan sokat rontott, sokszor csak a csukott szem segített (sajnos sokszor az sem, mert a túlzott mozgás a szinpadon, seprés, 3. felv. valamilyen elektronika zúgása zavarta a zenét) Sümegi a végén sírt, nem a sikere, hanem a darab erőszakos kiforgatása miatt.  Köszönjük Katherina, de legközelebb inkább valahol nagyon máshol garázdálkodjon ősei örökségével, egy ilyen szeméttel nyilván csak a kis magyar közösséget lehet traktálni. Ha Katherina ott lett volna és én ezt előre tudom viszek paradicsomot  (állítólag a premieren csúfondárosan kifütyülték, amikor a végén kijött a szinpadra). A nyomasztó élmény tompítására ma délelőtt házam teraszán a regelli napsütésben meghallgattam  az operát CD-n a Bécsi Filharmónikusok és P. Domingo, J. Normann valamint, E. Randova előadásában. Sümegi és Maros legalább olyan jól (ha nem jobban) énekeltek, Kiss B. Attila szerintem gyenguska volt.

- az ember azért megy operába, hogy elmeneküljön.....és én ezért jöttem, jövök a Fidire, hogy elmeneküljek

 

tn

 

Túlzott a kritika. KW rendezése egy nem is szellemtelen poéncsokor. Megindítóan mutatja be, hogy verték át a németeket a rendszerváltáskor. Azonban hamar oda jutunk, hogy mindenki látta, aki kíváncsi erre és még az is aki nem. És akkor remélhetőleg eljön azoknak az ideje, akik önmagáért szeretjük a mi kis bugyuta konzervatív Lohengrinünket minden modern, vagy avult mondanivaló nélkül is, ami ugyebár nem volt az öreg Wagner erőssége. Művei lebilincselő értelmetlen mesék - akárcsak a nem ok nélkül csodált és nem ok nélkül meg nem értett német filozófia jelentős rlsze - olyan korszakalkotó zenével, ami sok tekintetben meghatároző volt az operairodalom további fejlődésére. Tehát nem azért szeretem a konzervatív rendezést, mintha úgy mélyebb értelmetnyerne a mű, hanem mert az felel meg jobban a csodás vágneri muzsika zavartalan élvezetéhez, mint arra az előttem szólók is utaltak.

-ez meg ki lehet???? Csak nem? Csak nem zsölény?