Mózsi Ferenc

 

Most egy hétig

 

most egy hétig receghet
a remény
egymás közelségéből merítünk
további oldatot
mely enyhíti a valóság
szigorát

 

mily egyszerűnek is tűnik
a tétel:                  ITT élünk
                             OTT-ért féltünk

 

vigyázóink fokozottabb
figyelemre intenek
idegeinkben "sejtelmek zengenek"
ezt a hangulatot, kellene állandósítani
és egy hatalmas hálót feszíteni

karmolt kedélyünk fölé

lubickolunk nagyított létünk
tejfelében
még van miből bőven aprítani
de közben forgácsolódnak terveink
belénk hasít a jelen

 

van miért aggódni
van kiért vajúdni

 

tekintetedből lopom az erőt
kézszorításod stafétaként sürget
még utolérhetjük a szemben jövőt
már csak indulatunk gáncsol

 

berreg a szív
borzad a lélek
megered a véletlen

 

egy hete a böjt után
kiéhezetten úgy jöttem
hogy távozásunk Maradványaira

majd jövőre is együtt iszunk

 

az összetartozás szomja

koccintsa poharainkat

 

 

                          Reménység tava, 1985. augusztus 22.