Oláh András: Elférnénk

egyszer majd helyére kerül minden:
vágyunk feloldódik egymásban
mint repülőgépek kondenzcsíkjai az égen
tudod: én mindig itt vagyok
ha összehúznánk magunkat
elférnénk egymásban is: én benned
te bennem - s nem volnánk sehol -
egy élet erre rámehet:
szűkül a tér: bőrömet kinőttem
s látod: te sem temettél elég mélyre