Erről meg is feledkeztem, elnézést.
Szóval akkor pontosítsuk a dolgot.
Honfoglaló eleink a IX. század közepe táján indultak el. Így még a 999-es évben történtek is irrelevánsak a hagyományok tekintetében. Szuzdal "nagyorosz", s a többi területek "kisorosz/rutén" volta nehezen adódhatott abból, hogy először a szuzdali fejedelemséget érték el a kivonulók, mivel maga a Rusz, mint politikai képződmény 882-ben jött létre, s terjeszkedett el, a korai időszakban Kijev hegemóniája vitathatatlan.
Mire a "nagyorosz" illetve "kisorosz" megkülönböztetés, illetve egyáltalán a Szuzdali fejedelemség kialakult, mint önálló politikai képződmény, eltelt egy kis idő, királyaink is a kijevi fejedelmekkel kerültek rokonságba, kizárt, hogy Kijev helyett Szuzdalt nevezzék Ruscie-nek. III. Béla alatt előfordulhatott, de akkor meg a keleti magyarok összekötése Szuzdallal nem volt, mert mégis honnan? Ha tudták volna, akkor Julianus nem a Kaukázus felé indul útnak, sem az elődei.
III. Béla kancelláriája idején ismert tudás pár évtized alatt elveszik? A domonkosok az ősgesztából kiindulva egész másfelé tájékozódnak?
S nem véletlenül hoztam szóba Julianus második jelentését. Ebben ő pont ilyen megkülönböztetést tesz. Tehát az sem igaz, hogy csak III. Béla alatt vagy előtte létezett ez az állapot. Maga Julianus az (akkor) élő tanú rá, hogy később is.
S nem az első jelentés, amelyet nem is ő írt, hanem a második, az általa jegyzett.
Amiben hivatkozik rá, hogy élőszóban beszélt a szuzdali fejedelemmel, s még levelet is hozott a magyar király számára.
Tehát ismételten, nem csak korábban, de IV. Béla idejében is volt ilyen megkülönböztetés. A keleti magyarok pontos helye viszont Julianus útja után vált ismertté.
Tehát az elindulás a korban megszokott "Szkítiából nyugatra vonult" sablonos leírás helyett Julianus útja nyomán módosult. S a nagy tekintélyű korábbi krónikások leírását is ezért korrigálta - "Szkítia északra is messze terjedt" - hogy összhangban legyen a valóság, s a nagy tekintélyű korábbi krónikások leírása, (mert hát a tekintély az csak tekintély).
S mivel semmi hagyomány nem volt róla, így sematikusan átlép rajta, csak egy irodalmi toposzt rak be, hogy a "magyarok jobb vadászok, mint más népek" - kis színes mondanánk ma, az eseménytelen vonulást feldobandó. Csupán stilisztikai okokból.