455-ben az alemannok nagy területeket foglaltak el Gallia és Noricum területén. Ekkoriban ezek voltak a határaik: északon Mainz és Würzburg, délen Voralpen területe, keleten a Lech folyó és Regensburg, nyugaton a Vosges hegység, Dijon környéke, délnyugaton az Aare folyó völgye. Később szembekerültek a frankokkal, akik délre terjeszkedtek, 496-ban Tolbiac-nál és 506-ban Strassburgnál I.Klodvig frank király legyőzte őket. Ekkor frank uralom alá kerültek. Az alemann harcosok egy része Svájc területére menekült, a keleti gót király Teoderik befogadta őket. 536-ban amikor Bizánc megtámadta a keleti gót királyságot, a frankok elfoglalták Svájc területét és minden alemann frank uralom alá került. A terület önálló hercegség maradt, elég nagy belső önállóságot élvezett és időnként próbált önállósulni. 746-ban a frankok lemészárolták Cannstatt-ban az alemann nemesek nagy részét, megtorlásként az elszakadási kísérletért. 1079-ben véget ért az Alemann hercegség kora, az új elnevezés Sváb hercegség lett ezután.