™ 2016

 

(milyen jó kis trade mark-ot csinált a címből)

 

olyan ki nem mondott felmérőnek szántam (figyuzol csermanek? :)), ha már láttam, hogy ez trendi.

azért nem akartam nagyon tolni neki, csak egyenletesen, közepes lendületesen, megnézni, hogy állunk most.

ugye ebben a korban már az is nagy dolog, ha reggel nem fáj semmi, szóval megszakadni nem akartam, de azért reméltem, hogy jobb időt megyek, mint máskor bármikor.

 

ez a ™ pálya nem az én a karakterisztikám. mondjuk legutóbb a vulkánra is pont ezt mondtam, szóval lehet itt más baj van. a margit szigetre kellene járnom.. (igaz hetente 1x szoktam is menni). ez a pálya olyan sunyin emelkedik végig, muszáj futni rajta, de azt meg rendes tempóban nem tudok, csak csoszogni. olyan igazi jó kis gyaloglós rész alig-alig van. pedig abban jó vagyok ám.

 

na szóval, egyedül indultam nyugisan, tervnek megfelelően. kicsit nem csípem az elején a ™-et, mert olyan, mint a spar maraton. fűfa virág nyomja az első kilomtereket, mint a süket a csengőt, alig bírja az ilyen magamfajta terepember kerülgetni őket. aztán 40-45 perc után kitisztul a kép.

 

még az elején összeakadtunk ubalikával, szerencsére valami gyomorgondja volt, így elbírtam a tempót. ami nem volt igazán erős, legalábbis a beszélgetésünk amplitúdójából erre következtettem.

 

a dózeren egyszer csak nagy darálásra lettem figyelmesebb, de alig volt időm hátranézni, megcsapott a miskolci gyors egy része. kisvártatva carlos is elrobogott, cserébe is ő köszönni is tudott. :)

 

pisztrángosig együtt is maradtunk balázzsal, majd onnan ő ellépett én meg motiváció híján szokás szerint belassultam. nem tudom mondtam-e már, hogy ez a pisztrángos-kékes szakasz a mumusom. én ezt még jó ízűen, erővel nem bírtam megcsinálni, mindig rohadtul belassulok..

 

na tehát, hogy egyik szavam a másikba fűzzem, felértem kékesre, ahol jó pár percet elidőztem a faházban, mert a kedves pontőr nem volt hajlandó lepecsételni a foszladozó lapomat, de egy sima kartonnal kiegyezett.

 

lefele aztán nem túl acélosan, de leértem esés nélkül, a terepviszonyok elég jók voltak végig, jég, sár, de épp emészthető mennyiségben.

a talpam mondjuk a sok víztől felázott, de egy 40-esre ez nem okoz gondot.

 

már a felénél éreztem a PB szagát, meg is lett, 4:14, ez nekem egy nagyon jó idő, bár gondolom a miskolciak csak mosolyognak rajta :)

 

kis sportszakmai összefoglaló: az utóbbi időben sokat próbáltam gyorsítózni síkon, meg hegyen, ez a felfelékben érezhető volt, az ellépésem sokkal jobb, dinamikusabb lett. a lefelék viszont nem mentek túl jól, mert mostanában kevesebbet voltam terepen, ahhoz pedig ez az egyetlen, ami számít szerintem.

 

nahát ennyi. fussatok ti is jó nagy sárban.