A kvádok a következő törzs. A törzs a markomannok szövetségese és szomszédja volt. Velük együtt költöztek először a Majna mellé, majd onnan Csehországba. A kvádok Morvaország területén telepedtek le és a mai Szlovákia nyugati részén. Az első ismert királyuk Vannius volt ( 19 -50 ). Ő megdöntötte Catualda hatalmát, azután a kvádok és markomannok közös királya volt. 50-ben megtámadta őt Vibillius hermundur király, unokaöccsei Sido és Vangio is ellene fordultak. A döntő csatában a jazigokkal szövetségben harcolt, akik adták a lovasságot, megsebesült és vereséget szenvedett. A Dunán áthajózva Pannoniába menekült híveivel, a rómaiaktól földet kapott ott. Sido és Vangio együtt uralkodtak ezután a kvádok felett. A markomann háború ( 166 -180 ) idején a markomannok szövetségesei voltak és Róma ellen harcoltak. 254-ben újra támadták Pannoniát. 354-357-ben a szarmatákkal szövetségben támadtak Pannonia ellen. Valentinianus 373-ban erődöt akart építeni a területükön, ez ellen tiltakoztak. 374-ben Marcellianus római helytartó tárgyalni hívta Gabinius kvád királyt és meggyilkoltatta. A kvádok és szarmaták ezután betörtek Pannoniába, a rómaiak gyöztek. 375-ben Valentinianus császár személyesen tárgyalt Brigettio-ban ( Szőny ) a kvád követekkel, azok tiszteletlen viselkedése miatt agyvérzést kapott és meghalt. 400 körül hun uralom alá kerültek. 406-ban egy részük csatlakozott a vandálokhoz és alánokhoz, velük együtt átkelt a Rajnán, Gallia kifosztása után Hispániában telepedtek le és létrehozták saját államukat, a szvéb királyságot. Attila halála után a többi germán törzzsel együtt fellázadtak és újra függetlenek lettek a régi területükön, később egy részük elvándorolt 480 körül az alemann területekre, ahol szövetségesként telepedtek le. A többiek 540 körül langobard uralom alá kerültek és velük együtt vándoroltak 568-ban Itáliába.