A jelentősebb elbai germán törzsek a következők voltak: Hermundur, Langobard, Kvád, Markomann, Semnon. Az elbai germánok másik neve a Sueb volt. Caesar idején jelentek meg a római forrásokban, Kr.e 58-ban, amikor legyőzte a sueb Ariovistus seregét Galliában. A Majna folyó mellett éltek Kr.e 10-ben a majnai sueb törzsek, Drusus harcolt ellenük. A Neckar folyó mellett éltek a Neckar Sueb törzs tagjai, a Kr.u 1-2 században, a központjuk Lopodunum / Ladenburg volt. Az eredeti területük az Elba folyó vidékén volt a sueb törzseknek. 406-ban a kvádok ( ekkor már a sueb nevet viselték ), a vandálokkal és alánokkal átlépték a Rajnát, Gallia kifosztása után 409-ben Hispania tartományban telepedtek le. A sueb törzs Galiciában telepedett le, saját királyságot hoztak itt létre, ami 585-ig létezett, ekkor foglalták el a vizigótok. A kvádok / suebek másik része továbbra is a régi területükön maradt Pannoniában, 469-ben a Boila folyó mentén vereséget szenvedett a törzs, ekkor az alemannokkal állt szövetségben és elvándorolt 480-ban az alemannok területére, akik később róluk kapta a sváb nevet. 550-ben Jordanes írt róluk, ekkor még elkülönültek, az alemannok éltek az Alpokban, a régi területeiken pedig a suebek. A kvádok / suebek  egy része 480-ban is Pannoniában maradt, ők 540-ben langobard uralom alá kerültek és 568-ben velük együtt vonultak Itáliába.