Tehát, nos ugye: dr. Sam Axelrad kezébe akadt egy Conan Doyle kötet, melyben szerepelt A barna kéz (The Brown Hand) című novella. Na most már, na már most. Miután elolvasta, a jó Axelrad doki ennek hatására úgy döntött, mégis inkább visszaadja eredeti tulajdonosának a gondosan őrzött testrészt, elvégre hátha ki tudja ugye, hátha mégis igaza van Doyle bácsinak és akkor mi lesz ha már késő lesz... Csak eme félelmét milyen ciki lenne már felnőtt létére bevallani, így kitalálta ezt a mesét.

(Mondjuk így is maradt áruló elem a mesében: "Ez nem volt bevett gyakorlat, a munkatársak kedves emléknek szánták." Ej-ej, micsoda munkatársak lehettek vajh' ott, akik így értelmezik a kedves emléket? Milyen nekik a borzalmas emlék? És végül de nem utolsó sorban: mi lett a húslevessel?)