Rékasy Ildikó: Szívedbe zártad 

 

 

 

Szívedbe zártad,

és mint kagyló belsejében,

fogolyként élt szegény

a gyöngyfényű sötétben.

 

  Hogy ne sorvassza úgy

az álmatlan magány,

véred adtad neki,

féltékeny pelikán.  

 

De mert elvetted tőle

az édes levegőt,

mindez hiába volt,

mégis megölted őt.  

 

Vágyad beteljesült,

már megmarad neked,

kővé dermedt szíved

a koporsója lett.