A La Téne korszakban a kelta-germán kapcsolatok fő színtere a mai Közép- és Dél-Németország területe volt.

Az egyik első kelta néptörzs, amellyel a dél felé nyomuló germánok kapcsolatba kerültek, a Volca (többes számban: Volcae) volt.

Ennek a törzsnek a nevét átvették a germánok és később "walha" formában az összes kelta népre alkalmazták.

Sőt további jelentésbővüléssel aztán már nemcsak a keltákra, hanem a római birodalom letelepedett, nem germán lakóira is alkalmazták.

Jelentései: kelta, római, latin, újlatin, nem germán, idegen.

Ez a szó a gyökere a vallon népnévnek is, vagy a középkorban a románokra használt vlach, valach, oláh népnévnek, de végső soron a magyar "olasz" népnévnek is.

Amellett az angol Wales és Welsh neveknek, sőt a délnémet nyelvjárásokban is volt egy Welsch népnév, amelyet főként Svájc nem német nyelvű lakóira (francia, olasz és rétoromán svájciak), de tágabb értelemben az olaszokra és franciákra is használtak.