Valóban a Severus-dinasztia 235-ös bukásától egészen Diocletianus hatalomra kerüléséig, vagyis egy fél évszázados időtartam erejéig nagyon zavaros volt a helyzet. A 250-60-as évek ezen belül is a mélypontot jelentették, Decius császár társcsászár fiával együtt 251-ben a gótok ellen esett el, Valerianus pedig 260-ban megalázó vereséget szenvedett a perzsáktól, és életét is perzsiai fogságban fejezte be néhány évvel később.

A Birodalom gyakorlatilag három részre szakadt a fő hadseregcsoportoknak megfelelően, és valamennyi önmagában igyekezett a fő hadszíntereken a külső ellenséget föltartóztatni. Ez végül sikerrel is járt, így ezt követően lehetett nekilátni az egység helyreállításának, amit tényleg Aurelianus vitt végbe, de nagyon nagy szerepe volt ebben elődjének Claudius Gothicusnak is, aki a gótokat verte le, bár ő maga is a mindkét felet erősen sújtó (himlő vagy pestis) járvány áldozata lett.

A katonacsászárok idejében -- Valerianust nem számítva -- Aurelianus és Aurelius Probus szokatlanul hosszú ideig, 5 ill. 6 évig, maradt a trónon, mindazonáltal mindketten gyilkosság áldozatai lettek. De addigra sikerült úrrá lenni a káoszon.