A különböző forrásokból nekem az jön le, hogy a Kr.e. 1. században nagyon megnőtt az északról érkező germán törzsek nyomása a mai Dél-Németország területén.

Több itteni kelta nép nem tudott ellenállni ennek a megnövekedett nyomásnak és kitértek a germán expanzió útjából.

A helvétek először pl. Galliába akartak költözni, de a rómaiak megverték és visszaűzték őket.

Maradékaik Raetia magas hegyvidékein húzták meg magukat.

 

Eléggé rossz helyzetbe kerültek a kontinentális kelta népek a Kr.e. I. - Kr. u. I. századra, hiszen délről a rómaiak, észak felől pedig a germánok szorongatták őket.

 

Egyébként egy a Kr.u. I. században játszódó történelmi regény szerint a kelták elég rossz véleménnyel voltak a germánokról, vad, műveletlen északi barbároknak tartották őket, lényegében vademebereknek, de ugyanakkor tartottak is tőlük.

 

Ez persze csak egy regény, benne a regényíró véleményével, de azért eléggé történelemhű regény ez.

 

Tényleg úgy tűnik, hogy a kelták általában könnyebben és gyorsabban romanizálódtak, mint a germánok.

 

Kíváncsi vagyok, hogy arra vonatkozóan vannak-e hiteles források, hogy a korabeli kelták hogy vélekedtek a germánokról. Én még nem találkoztam ilyennel.