Szia WarbiRunner!

 

Talán azért merek beleszólni ebbe a diskurzusba mivel több összecsengés is adódik kettőnk sorsa között csak nálam minden egy picivel korábban történt. Én is birtokoltam hajdanában Alfa 146-ot, én is gondolkodtam 2006-2007 környékén a QPIV-vásárlásában és nagyjából az általad leírt indokok alapján nem vettem 159-es Alfát 2-3 évvel később.

 

Az első talán az, hogy abból, hogy Neked 146-os Alfád van semmiféle következtetést nem lehetséges levonni a Maseratira vonatkozólag semmilyen szempontból. Jaj hát én is imádtam az Alfát, nekem talán a legkülönlegesebb modell egy 1,7 16V boxer volt fl előtti digit klímás ilyen holmit a sajátomon kívül csak prospektusban láttam amely valóban nagy ritkaság, talán ha 50 így felszerelt darab készült. De mindezekkel együtt is az Alfa egy tömegautó, mert abból az indíttatásból készült, hogy egy tucatautó legyen, a QPIV meg nagyon nem ezért, ez a legnagyobb különbség a kettő között ez determinál mindent. Talán még az is furcsa, hogy mindkettőt autónak nevezzük, mert alma és körte Ők.

 

Engem kissé megdöbbent a QPIV-el kapcsolatosan az értékvesztés, fogyasztás, szervizköltség és más hasonló fogalmak merülnek fel benned. Én biztos vagyok benne hogy ha ilyen szempontok alapján szemléled ezt az autót akkor a birtoklása vaskos csalódás lesz/lenne neked. Azt hiszem azt hiszem pontosan megfogalmaztad a lényeget: a Maserati uralni szeretne Téged, ki kell Őt szolgálnod és ha ezt nem tudod elfogadni akkor bizonyosan jobb ha valahol másfelé nézelődsz.

 

Az is meglep az is hogy egy ilyen autót a csillaggarázs alatt tervezel tárolni és ebben igazad van, tényleg teljesen mindegy, hogy ennek anyagi vagy más egyéb oka van. Ez az autó dédelgetésre vágyik biztos vagyok benne, hogy a tervezésekor nem a korrózióvédelem volt az elsődleges szempont. Biztos vagyok benne, hogy mikor Gandini is a kezébe vette a tollat úgy indult neki, hogy aki egy ilyen autót majd megvesz annak garázsa is van, szóval nem kell azért elkerekíteni egy ívet, mert ott különben megállhat a só és korróziós gócpont, vagy még kicsit átalakítaná az elejét, hogy alacsonyabb legyen a légellenállás, mert akkor picit kevesebbet fogyaszt... nem én nem hiszem, hogy ilyesmi járt volna a fejében vagy mikor a terveket leadta a vezetőség ilyesmi ötletekkel sokkolta volna a Mestert....

 

Én őszintén már akkor is a garázsdíszt, parádés kocsit tali-gyöngyszemet kerestem/láttam benne, és legtöbben akik Őrá vágynak vagy pláne birtokolják ugyan így tekintenek Rá.

 

Én nem vettem meg. Azért, mert kevésnek éreztem magam hozzá. A rangjának méltó ajnározás sok pénzt, de még több időt, energiát utána járást igényel én ezért tettem le róla.

 

Adok egyébként egy tippet is: Én akkor Lancia Kappa Coupe-t vettem (azóta már nem is egyet..) amely legalább olyan ritka mint a QpIV, de áll mögötte egy valamivel elterjedtebb modell. Erősen javaslom, hogy próbálj ki egyet vagy akár egy limuzint belőle. Véleményem szerint összességében a legjobban sikerült olasz autók egyike, még áttekinthető, nem agyonelektronizált, potens, élvezetes motorokkal. A limó tágas, rendkívül kényelmes (a Coupe hátul nem). A limónál oldalról még van is némi hasonlóság a QPIV-el. Rendkívül korrózióálló, van diesel limó és SW is és a szervizköltségek meg az alkatrész ellátottság elfogadható, pláne a QPIV-hez képest. Én mindenképp javaslom próbálj ki egyet. Persze ne egy lepukkant példányt hanem egy szépet vagy kifogástalan állapotút amit még mindig a Qp árának töredékéért be tudsz szerezni és azért semmiképpen sem nevezhető tucatautónak. Biztos vagyok enne, hogy számodra jobb választás lenne a QP-től.

 

Üdvözlettel:

granturismo

 

Elnézést a topiclakóktól.