Most erre mit mondjak :-)

Alap felállás, hogy nekem használati autó kell, nem kerti (bocs garázs) dísz. Ha nem tetszene nagyon a QP IV, nem kérdezősködnék róla. A dolog komolyan érdekel, viszont komolyan mérlegelek is. A zsebben turkálást hagyjuk majom és banán viszonylatban. :-) 

Jelenleg két hobbiautónak is nevezhető öreg Alfát nyúzunk napi szinten minden gond nélkül. A család minden tagja élvezi az élményt, és persze különcködést. Nem olyan tárgyat keresek ami engem ural és én szolgálom ki, ha érted mire gondolok. De a célzást is visszautasítanám miszerint "esőben akarom tárolni..". Nem vagyok igénytelen az autóimra, igyekszem őket top kondiban tartani. Az Alfáknál semmi hátrány nem következett még abból, hogy kint laknak az udvaron. Ez egy adottság, jelenleg nincs garázsom, csak egy fedett beálló. Ezért kérdeztem a rozsdaérzékenységet. Tudom, hogy pl. egy Sud elporladna fél év alatt. Remélem egy QP IV ennél komolyabb szinten áll. De nincs szándékomban direkt szétporlasztani egy ilyen autót...

Egy dolog viszont borzasztó távol áll tőlem. Hogy műtárgyként babusgassak egy autót. Nincs bennem sem gyüjtői, sem veterános véna. Szeretem az eredeti állapotú, öreg autókat. Szeretem őket használni, mert hihetetlenül nagyobb élmény, mint egy modernebb autót. Kb ez vezetett oda, hogy nem hagy nyugodni a téma. 159 vásárlásán gondolkoztam, ami tényleg egy jó autó. Nem mellesleg gyönyörű az is. És mégis vezetve csak azt éreztem, hogy brutál stabil...és ennyi. A két 146-om lényegesen többet ad, mégha műszakilag kevesebbet is tudnak. Az öreg TD az össz 90 lóerejével engem el tud varázsolni. Napi nyúzásban van szegény, ritkán kerül országútra. De olyankor az egy időutazás. Olyankor minden porcikáján érződik, hogy keveset futott, és valami különös élményt ad. A kívülálló a csóró gyereket látja az öreg adagolós "csicsa Fiat"-ban. Közben meg egy eszméletlen élmény egy tényleg újszerű műszaki állapotú öreg autóval közlekedni. Finoman működik (bizony finomabban mint a kettőstömegűs nagynyomású ilyen olyan dízelek), országúton halk, nyomatékos. Nem zörög belül sem. Kívül látszanak az elmúlt évtizedek nyomai. Ajtórányitások, apró karcok, pici puklik , ez hozzá tartozik. Majd egyszer megújul, ez tervben van.

Szóval így.. a 159 projekt elhalványult. Inkább tartok afelé, hogy 3 hobbiautóval oldom meg a napi feladataimat. Mindet arra használva amire jó. Néha le- le téve közülük egyet amíg javítani kell. A sok sok kérdezősködés konklúziója eddig? A QP IV-nek annyiból fenntarthatónak kell lenni, mint egy 159. Ha az értékvesztéssel is számolok. Hogy félek e tőle? Naná! Bűn rossz híre van. Az első TopGear kritikától indulva szinte bármeddig, bárhol csak negatívumok.

Viszont iszonyatos mód tetszik. Na talán megérted a dilemmám :-)