Akkor a végjáték. 

Az 5 század elején már főleg germánokból álló csapatok állomásoztak Raetia területén. 401-ben Stilicho római fővezér itt harcolt az alemannok és vandálok ellen. Azután az itteni csapatokat kivonták, hogy vizigót Alarich serege ellen harcoljanak, akik már Milánót ostromolták. Azután visszatértek a csapatok. 430-ban és 431-ben itt harcolt a juthungok ellen Aetius római fővezér. Ekkoriban a fosztogató germán bandák akadálytalanul jártak át a határon, mivel a határerődöket elhagyták a római katonák, mert nem kaptak zsoldot már. Néhány nagyobb városban tovább folyt a régi élet, ahol még állomásoztak nagyobb római csapategységek. Ilyen volt Augsburg, Chur, Regensburg. A római közigazgatás végét 476 jelentette amikor Odoaker lemondatta az utolsó római császárt Romulus Augustust. Ezután Odoaker királyságához tartozott a terület, majd a keleti gót királysághoz. A területre benyomultak az alemannok, a romanizált kelta lakosság egy része is itt maradt. 506-ban a frankok végleg legyőzték az alemannokat, akik frank uralom alá kerültek, sok alemann harcos Raetia területére menekült, Theoderic keleti gót király területére. Theoderic befogadta őket és megbízta őket a határ védelmével. Az itt élő alemannok területe egész a Lech folyóig terjedt ki ezután. A provincia területén ekkor a kelta vindelikerek maradéka, a romanizált lakosság maradéka, alemannok éltek és a mai Csehország területéről ekkoriban települtek be a markomannok, a bajorok ősei. A keleti gót királyság bukása után frank uralom alá került a terület.