"Egy hagyományőrző szablyavívó vallomásai a sport-kardvívás kipróbálásáról.

Mesterem decemberben egy könnyed mozdulattal behajított a mélyvízbe, és kard versenyszámban indított a Bolyai kupán. Viccnek indult, de komoly tanulságokkal járt hagyományőrző vívóként belülről megélni a "pontszerző ügyességi játékot".

Öveges professzor mondása igaznak bizonyult, miszerint: "Hallom - megjegyzem, látom - elhiszem, csinálom és megértem." Vagy ahogy azok az angol gentleman urak mondják, akik tudnak magyarul: "A puding próbája az, hogy megeszik." Minden előkészítés nélkül nem vívóedzésen, hanem egyből versenyen próbálhattam ki a sportvívást, 50+ senior kategória, vagy akár handicap nélkül. Ami tust (találatot) nem adtak meg a szabályok ismeretének hiánya miatt, ugyanannyit szereztem a vívásmódom szokatlanságával, mert ugyan próbálkoztam én mindenfélével, de tust csak magyargardból támadva értem el. 5 asszóból (mérkőzésből) elsőre 10:0-ra, a többinél átlag 10:3-ra vertek, de számomra nagy szó és nagy eredmény lett volna az is, ha 10:1-re veretem magam.

Mesterem gondolata beigazolódott, mert az élmény töménysége pár kérdést megválaszolt:
- A szabályok, felszerelések és körülmények hatása a vívásmódra és taktikára. Abban nincs újdonság, hogy azért úgy mozognak és taktikáznak, mert az adott körülmények között ez a leghatékonyabb. De az, hogy mindezt milyen fokú tudatossággal teszik, az csak a versenypáston érződik. Küzdősportos közhely, hogy a szabályok és körülmények befolyásolják a stílust. Hát nem befolyásolják, hanem kényszerítik. Például csináltam olyan kitöréseket, amiknek mindig is ellenzője voltam más körülmények között.

- A védőfelszerelések és kardok alakulásáról. A kardozóknak büntetésből dupla búvárruhában kell lenniük. Biztonsági hónaljvédő (a régi könyvekben bandázs, bandage), plasztron (vívókabát) és a plusz: lamé (elektromos találatjelző kabát). (Úgy gondolom, hogy azért nincsenek egybevarrva, hogy külön moshatóbbak legyenek. Állítólag a fémszálas ruha amúgy sem kimondottan mosásálló.) Bradow lovag szúrás és lövésálló nadrágja, vívókesztyű, elektromos mandzsetta, fejvédő, fejvédőbiztosító tépőzáras gumiszalag, fejvédő összekapcsoló rövid elektromos kábel, kardösszekapcsoló hosszú elektromos kábel, vívózokni, vívócipő. Ha jól emlékszem, körülbelül ilyesmi.

Soknak tűnnek a vékonyka pengékhez? Voltak pillanatok amikor egy fogvédő azért még belefért volna a tátott számba, olyan erejű fejvágásokat kaptam.

A vívókard mozgatása olyan sebességgel történik, aminél már egyértelműen érződik a penge légellenállása, néha olyan fékezőerővel, mintha vízben vívnánk. A gyorsaságra pár asszó után rá tudtam hangolódni, amit nem gondoltam volna. De azt sem gondoltam, hogy ilyen biztonsági
körülmények ellenére mégis komoly küzdő-élményben lesz részem. Az eddig leírtak mind csak bevezetői annak, ami megválaszolja azt a vívástörténeti kérdést, hogy hogyan volt lehetséges eljutnia a kardvívásnak a testrészdaraboló fegyverektől a vékonyka acélpálcákig. Az 1980-as években a hazai Thai-box megalapításánál asszisztálgattam, a küzdésre ma is full-kontakt pártiként gondolok. Gyakorlatom van abban, hogy az akaratom tömörségét ráterheljem az ellenfelemre. Most, amikor az adott, és már felsorolt körülmények között komoly és elszánt ellenfelekkel álltam szemben, egyszercsak közömbösek lettek a körülmények. Tökéletesen mindegy volt, hogy mi volt a kezükben. A küzdelem komolyságát a küzdőfelek komolysága adja. A személyiség súlya és tömörsége erőteljesen átérződik a körülmények fölött. A végletekig kifejlesztett tudatosság és az elszánt, tömör akarat jellemzi a jó sportvívókat. A többi csupán forma. Persze, más körülmények alapvetően más technikákat és taktikákat igényelnek. A nehéz, éles, pláne görbe, hosszú súlypontú fegyverek mozgatása, és felhasználási körülményei mások. De a körülmények az égvilágon semmit sem garantálnak, sőt gyakran fordítottan arányos a kézben tartott fegyverek komolysága a használóik komolyságával, akik külsőleg törekednek kompenzálni belső hiányosságaikat.

A '80-as évek végén, - miután a földön fekve is alaposan megrugdostattam magam, négykézláb visszamászva az edzőterembe, ahonnan kigurultam,- megfogadtam, hogy többet mások feltételei szerint nem állok ki senkivel. De most megérte.
KS"       FB-csoport

Egy kollega megjegyzése:
"Gratulálok a bátorsághoz, legközelebb már jobban fog menni. Nem véletlenül mondtam mindig is, hogy a hagyományörző vívóknak milyen fontos lenne eljárni legalább az alapokat megtanulni az olimpiai vívásból, mind technikai, mind taktikai szinten nagyot dobna a színvonalon és a
hozzáálláson."