2008-ban, tehát már közel 8 éve, kétszer is foglalkoztam az alábbiakkal, részben és egészben, de akkor nem vettem észre, hogy e zenélő versnek előzménye, felvezetése is van. Mondhatni bevezetése, hogy aztán jöjjön a játékos rondó, ami így együtt is több változatban szintén megjelenik egyes zeneszerzőknél (Beethoven, Mendelssohn, Saint-Saëns stb.).
Gergely ÁgnesA kastély előtt című verskötete 2001-ben jelent meg a megelőző 4 év terméséből, és ebből néhány egyértelműen a zene és a költészet szoros kapcsolatát bizonyítja, nem csupán tárgyában. Egyik ilyen a Téma és a Rondocapriccioso verspár.
Téma
Szakolczay Lajosnak
Lehullt a hó és vele hullt a Semmi a hó fényét nem tudta elfeledni de látni sem ahogy a búcsú árnya az elhagyottak álmát körbejárja és az álomban leapad a méreg mert mások álmát megmérgezni vétek mert tudja még büntetlen eltünőben hogy mondatai ott lesznek hol ő nem haja kihull és elreked a torka a vasúthoz már nem mennek naponta valahol mégis az országhatáron föl-le jár az a mérgezetlen álom a hó fényét nem tudja elfeledni lehull a hó és vele hull a Semmi
Rondo capriccioso
1
Az ablakrés
Ahogy a tompaszöggé táguló ablakrésben egyszer megáll a hó s a rézkilincs az éjszakai fényt keresztbe fogja mint a dárdavég mint madárszárny időtlen körbejár ne mozdulj most az álom exponál a haj kihull és rekedt a torok megy a vonat de nincsen semmi ott minden itt van a dárdavégnyi fényt mozdulatlanul érzi majd a térd ahogy a tompaszöggé táguló ablakrésben egyszer megáll a hó
2
Mahler a templomban
Ahogy a szobrot átjárja a Semmi és mégsem válik semmivé a test ráépült múltját nem lehet feledni mint a hóesés oly tökéletes ahogy a hosszú ablak rése lassan ráélezi az éjszakai fényt mely csigolyák közt dárdavég alakban naponta újrakelti életét a szobor előtt eltompulva térden míg a távolban kapu nyikorog az ablakrésben és a hóesésben s a dárdavégben ő is érzi hogy ráépült múltját nem lehet feledni ahogy a szobrot átjárja a Semmi
3
Mahler álma
Valahol mégis az országhatáron föl-le jár az a mérgezetlen álom lejár az óra csupa vágy az őrszem intézkedése pontos és erőtlen valahol mégis az országhatáron föl-lejár az a mérgezetlen álom
4
Mahler léptei
Kongva kilép. A régibe már nem tudna visszamenni. Az ablak- keret és a lépcsők közé valaki belevert néhány vasszeget. A nagy szegek látványa a térdére fokozza le. És aztán leporolja. De néha nem. Utcán sodródik, söröskupát fog, mindegy, mit szólnak, jawohl, mein Schatz. Reggelire szalonna, véreshurka, másik fogorvoshoz fog járni, végigmegyen a várón, a perzsaszőnyegen – les nouveaux riches –, zakózsebében névjegy, ott ül ő is.
5
Ne mozdulj
Ahogy a tompaszöggé táguló ablakrésben egyszer megáll a hó minden itt van a dárdavégnyi fényt mozdulatlanul érzi majd a térd a haj kihull és rekedt a torok megy a vonat de nincsen semmi ott mint madárszárny időtlen körbejár ne mozdulj most az álom exponál s a rézkilincs az éjszakai fényt keresztbe fogja mint a dárdavég ahogy a tompaszöggé táguló ablakrésben egyszer megáll a hó
Sokszor hallottam a Kristóftól, de nem találok felvételt a kivételesen elegáns előadásából!
