Köszönöm. A családtagjaim szerint is nagyon jó lett, és azt kérdezték, hogy nincs-e még. :) Mielőtt belefogsz, röviden leírom, hogy mit csinálnék másként. Nem érdemes csontszárazra aszalni, mert így nagyon nehéz aprítani (a bal tenyeremet fölé tartottam, hogy ne repkedjenek a darabkák). Ha már egy adagot apróra vágtál, tegyed bele rögtön a darált dióba, és keverd el benne, hogy az aszalványdarabkák ne tapadjanak össze (ezt már most is így csináltam). Ha nem aszalod sokáig, akkor nem koncentrálódik be annyira az alma saját cukortartalma (az enyém most meglepően édes lett), ezért több mézre lesz szükség. Az alma fajtájától is függ; nem tudom milyen fajtát használtam (vékony piros csíkok voltak rajta), de ez "alapból" is édeskés ízű volt. Az étcsokit jobban fel kellett volna olvasztanom, hogy szebb (sima) legyen a szaloncukrok felszíne. Végül ott hibáztam egy kicsit, hogy a kész szaloncukrok valamivel nagyobbak lettek a kelleténél, ezért egy kis résen kilátszott a "hasuk" csomagolás után. Célszerű lett volna egy gyári szaloncukrot letenni az asztalra, hogy a töltelék formázásánál szemmértéket adjon (figyelembe véve azt is, hogy kb. 1 mm vastag a csokibevonat). Ízesítésként lehetne még beletenni egy kávéskanál rumot, de ha gyerekek is fogyasztják, akkor talán jobb kihagyni. Sok sikert!