[Dobogókő hegyifutó maraton 2015]
Ugyan már két hete volt, de most tudok kényelmesen írni.
Tehát november 21-én Dobogókőn jártam, a Tabáni Spartacus által rendezett szokásos évzáró eseményemen.
33 kilométer, 1500 méter szint, bő három óra várt rám. Ez volt a maratonnak nevezett táv, a fiataloknak vagy pörgősebbeknek volt félmaraton, vagy kismaraton. Gyerekeknek meg minimaraton.
A Vadálló kövek a két hosszabb táv versenyzőit boldogította.
A hosszútávon elég kevesen voltunk, 22 fiú, három lány. Hát igen, ezen a versenyen nem büntet az előnevezés hiánya, és a beharangozott nagy mennyiségű eső engem is majdnem elriasztott. Persze nem esett.
Elég lehangoló volt a rajtterület, a szokásos turistaházas meleg hangulat elmaradt. A bérlőt pár nappal azelőtt kapcsolták le áramlopás miatt. Kis bulvár:
http://index.hu/belfold/2015/11/24/lopta_az_aramot_elozetesbe_kerult/
http://www.hirhatar.hu/index_cikk.php?hh=a-kinos-aramlopas-utan-dobogoko-ujrakezdi
A piroson indítottunk Pilisszentkereszt felé. Nem túl őrült tempóban, főleg hogy valahogy előre kerültem és két másik kollégával egyetmeben. Aztán velük, Sipiczki Csabával és Hajtman Andrással futottam le az első másfél órát. A Körtvélyespuszta és Dömös felé folyó Malom-patak közti bokatörős köves avaros őrületen megpróbáltam kis előnyt összekovácsolni, mérsékelt sikerrel. Azt hittem a 4:20/km-es átlagom tök jó, de aztán a félmaratonon induló Bakó Áron is feltette a trackjét, hát ő 3:17/km-es átlaggal futotta ugyanezt, számomra hihetetlen sebesség.
A pataktól a P3 jelzés (Vadálló kövek) felé felvágó ösvényen gyalogoltam éppen, amikor egy fellépésnél megcsúsztam a sárban. Letámaszkodtam előre, pont bele egy bokor csonkjába. Elég horror volt, eleve csak fölfelé visszahúzva tudtam leszedni a tenyeremet, ettől meg is ijedtem, főleg hogy ömlött belőle a vér. Időközben beértek a srácok. Érdekes dolog a sokk, hányinger és szédülés. Fájni nem fájt. Igyekeztem kifelé semmit sem mutatni, de kértem hogy segítsenek. Egyikőjük segített anyagzsebkendővel körbekötni a kezem, másik kezemmel rászorítottam és rábeszéltem őket a továbbindulásra, hogy jól vagyok és visszagyaloglok. Ezúton is hatalmas köszönet nekik, hogy megálltak és segítettek. Én meg elindultam Dömös felé orvosi segítségért vagy hogy majd visszastoppolok valahogy. Két perc sem telt el.
Pár perc múlva jobban lettem. Épp beleütköztem a P3 jelzésbe és hirtelen gondolattól vezérelve mégis ráfordultam a Vadálló kövekre. Eddig 19 km volt, előttem csak 14. Felsétáltam a Prédikálószékig, közben megelőzött egy srác. Mondtam neki, hogy hajrá, a harmadik, jelezte hogy így nem vidám harmadiknak lenni. De hát ilyen a sors. Prédikálószékről rövid álldigálás után továbbsétáltam.
Aztán inkább elkezdtem kocogni, így mégiscsak gyorsabban visszaérek. Sikáros felé aszfalt, egész jól megy. 4:30-as ezrek (Bakó Áron: 3:12-es ezrek!, bocsánat, hogy már másodszor hozakodom elő a tempójával, de szíven üt, micsoda sebességek létezhetnek :) !) A Sikárosi rét felé láttam valakiket magam előtt. Visszaálltam verseny üzemmódba. Nem maratonosok voltak. Nem baj, nyomtam tovább. A kék jelzésen haladva már csak 40 perc futás volt hátra, de mind emelkedő. Jól ment, ismét jól éreztem magam. A távolban megláttam a harmadik helyen futó srácot. Még rátettem egy lapáttal. Egyszercsak beértem. Az utolsó három kilométert végig versenyeztük. Nem hagyta magát. Nagyjából egy félmaraton befutóján futok ilyen pulzussal, mint ahogy most kellett. Kétszáz méterrel a cél előtt végül feladtam. Klassz verseny volt.
A célban kaptam elsősegélyt, és hazakocsiztam. Tisztálkodás és feleség-szörnyülködés után mentem a János-kórház ügyeletére, ahol négy-öt óra alatt egészen elláttak. Kaptam tetanuszt, varrást, antibiotikumos csövet, védőgipszet. Másfél hétre rá, most szerdán, már levehettem, tegnap meg már el is mentem futni egy jót. Vigyázzatok magatokra, a terepen fák is vannak! :)
Eredmények
http://www.tabanispartacus.hu/tajfuto/wordpress/wp-content/uploads/2015/11/2015_dobogokoi_si.html
Edzés:
https://www.strava.com/activities/436585098
