Juhász Ferenc: A sóhajtalan sóhaj

Istenem, én Istenem - sóhajtanám,
ha tudnám hogy van a titok-bőr alatt!
Talán a természet ő s ravatalán
gyíkok, denevérek, pókok alszanak.

A végtelen résszé bontott ugyanaz,
az egy-szövedék más-más alakú tűz,
mind bűntelen, csak szép létéért ravasz,
ha állva öl, áldozatot futva űz.

Látó, halló, szagló, ölő szervei
páfránylevélből, gyémántból, fog-tűből:
a jövő-mód láng-gép szerkezetei.

Én ember vagyok, élnem kell, temetnem.
Látomás-hit agyból, szívből, betűből.
S adsz időt a teremtést befejeznem?