..."csak az számít, hogy Istennel legyünk élő kapcsolatban,

és az Általa számunkra előre elkészített jócselekedeteket tegyük az Ő dicsőségére, és

céljaira. Ha ezt tesszük, akkor tökéletesek vagyunk Előtte, mert betöltjük akaratát,

cselekedjük parancsait."

 

Eltöprengek szavaid kapcsán, hogy az Ige  időtlenül mennyire élő és ható: hát tudnánk-e megcselekedni Isten akaratát, Jézus Krisztus  nélkül ?

Az az emberi természet, ami örökölte a rosszra való hajlamot, újjászületésünk előtt csak rossz döntéseket tudott hozni, elmondhattuk Pállal:

 

"Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn." (Róma 7;17)

 

Így éltük szolgaságban tengődve életünket :

 

"...mindaz, aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája." (Ján.8;34-35)

 

Amíg Isten szeretete meg nem szabadított Jézus Krisztus által:

 

"A szolga pedig nem marad mindörökké a házban, a Fiú marad ott mindörökké." (Ján.8;34-35)

 

És most, hogyan tudom Isten előre elkészített cselekedeteit  engedelmesen véghezvinni?

 

Csakis így:

 

"Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus." (Gal.2;20)

 

Régen a bűn élt bennem, ma pedig a Krisztus. És ennek meg kell látszania életvitelemen, tetteimnek bizonyítania kell, hogy hitem ne halott legyen, hanem élő.

 

"Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.
De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet. " (Jakab 2;18)