Hát igen, az élniakarás, az életenergia, a vágy, a terv, a cél elérésének hajtóereje stb – ez sok emberből kiveszik idő előtt. Hát én is azt hiszem, hogy az komoly teljesítmény, amit elértem. Az a 43.25 méter helyből annyira komoly teljesétmény, hogy ezzel simán megvertem volna az egész mezőnyt korosztályomban (kb 180 centivel megelőzve az elsőt) a nemrég megrendezett veterán atlétikai Európa bajnokságon (Franciaország, Nice 1-11. okt. 2015). A győztes egy német fickó 41.54 métert teljesített. Az durva lett volna nekik, hogy én ennél majd 2 méterrel többet tudok helyből. De azt hiszem a java mégcsak ezután fog jönni – lesz ez még jobb is.

Én nem is mondanám, hogy nagyon sok energiát fektettem ebbe, gyakorlatilag ugyanazt csinálom mint eddig, csak 2012 óta jobban odafigyelek a részletekre – na meg minden hétvégén (2-3 nap) kijárok egy kicsit dobálgatni – kivétel nélkül, tehát minden héten, legyen bármilyen idő. Maga a dobálás csak kb 40 mp-t vesz igénybe, hisz egy kisérlet nem tart 1 másodpercig sem. Kb 40-50-et dobok egy nap (2012-ben a kezdetekkor 200-at is) – felét bal kézzel, felét jobb kézzel. A többi idő csak relax, kint vagyok a természetben, egy patakocska mentén, elég közel a fák, élvezem a repülő gerely látványát, a természet közelségét, a természet látványát és nem utolsósorban a jobb levegőt, messze a házaktól, utaktól stb. S a többi napon se edzek keményen fizikailag – csak olyan 2-3 percet, a többi relax és vibrációs meg légzőgyakorlatok gyakorlása, finomítása. Szerintem mindenki képes erre, ez inkább mentális kérdés, mint fizikai.

Hát sok embernek rossz sorsa van, sok csapás érte az életben, nehéz felállni a legmélyebb gödörből, az emberi társadalom is mint egész rossz irányba megy. Sok hajléktalannal találkoztam és beszéltem is – egypáran kint élnek az erdőben körülöttünk. Nagyon kemény kint lenni a hidegben, sötétben, egyedül, elhagyatva. Ami meglepett, az egyik azt mondta, hogy az első két év volt a legnehezezebb és most már nem is menne vissza az emberek közé, kap valami segélyt – abból elvan valahogy, meg sok mindent lehet begyűjteni a természetből  - én is sok mindent viszek haza a természetből.

A szív tükrözi az ember állapotát, az érzelmi világát. Tudni valamit (ismeretek, könyvek stb alapján) nem elég - érezni, átélni, tapasztalni kell – hogy a test is valamit elsajátítson abból.

Hát lassan nő az életkor, de nem mindenhol egyformán. Ahol biztosított a stresszmentesebb élet, ott nagyobb mértékben. De azt az életkort meg se közelítik, amit az általad említett népcsoprotok értek el. Olvastam erről valamiféle tanulmányt, valami 5 népcsoportot emlegetett a szerző - ebből 4 a magas hegyekben él. Ott pedig ritka a levegő és mégis. Az ötödik népcsport a gyönyörű okinawa szigeteken élő japcsik.