Az ember szellemi - lelki élete Ádám bukása által egy eltorzult vallásos gondolkodás és lelkület, amely belülről fakadó, nem tudatos, mivel a bukás által a vallás lett a szívbe kódolva, amely az istenségek és vallásos érzületek, elgondolások, szertartások tárházát adta, hisz ezek forrásai az eltorzult lélek. Egyesek szerint az ember lelki élete a történelem folyamán először az egyiptomi kor kezdetén kap tudatos jelleget: most már nem csak automatikusan reagál arra, ami körülötte történik, hanem kialakítja az önálló belső élet, az érzőlélek kezdeményét - az élmények területén belső folytonosság jön létre.

 

Az, hogy az ókorban és a történelem előtti időkben egy-egy vallás milyen szép lelki világú volt, mennyire törekedtek az erkölcsre, a jóra, nem jelent semmit, mert azok alapja "a jónak lenni", a "jóra törekedni", "erkölcsösnek lenni", tehát a Jó és a Rossz Tudásának Fája... Innen való az összes vallás, ezen túlmenően a bukás által eltorzult gondolkodás és lélek vallásos közeledési módjai Isten felé, a Teremtő felé, az istenek felé, melyek torzak, így hamisak.

 

Az Atlasz-hegység elnevezése is érdekes Marokkóban, mely a forró Szahara és a hófödte Atlasz-hegység országa is: az ókori görögök úgy hitték, hogy Atlasz, a lázadó isten büntetésül tartja vállán a világot, mert e sziklák az ókori hit szerint a világegyetem tartópillérei. Ezért lett Atlasz hegység a neve. Az Atlasz égbetörő kopár csúcsain üveg-keményre edződött hó sziporkázik, miközben lábait a perzselő nap szikkasztja. A tudomány már régóta rácáfolt az ókori görögök hitére, a világegyetem tartóoszlopával kapcsolatban, nem az Atlasz-hegység sziklái. Az ősmagyar vallás mai hívei is hasonló csapdában vannak, és ez csak egyike a rengeteg csapdáiknak. Jelképesen a hó és a forró sivatag találkozása a Jó és a Rossz Tudásának Fája, amiről minden vallás ered, és ami nem Isten szentsége, mert az Isten szentsége csakis szent, jó, és igaz.

 

A vallás mindig is egybe volt fonódva a kultúrával, ahol a kultúra védése azonos volt a vallás védésével. Például amikor az Atlantisz utáni időkben a perzsa kultúra kibontakozik, láthatjuk, hogy állandó harc folyik turániakkal: a perzsáknak minden erejüket latba kell vetniük, hogy Nap-kultúrájukat megvédjék az ős-turániak utódaival szemben. A turániak végül is elveszítik ezt a harcot, lassan, de feltartóztathatatlanul szétesik a kultúrájuk, és népeik szétmorzsolódnak. Ennyit ért a vallás és a kultúra együtt, és erre azt mondják az ősmagyar vallás híveinek egy része, hogy lám, a magyarok, szkíták milyen nagy birodalmat építettek, micsoda kultúra, emberi jellemzők, vallásuk, kultúrájuk fennmaradt, amely csodálatos gazdagságú, nagyon szép és erkölcsös vallás és kultúra, tehát a mi vallásunk, a magyar vallás az igazi...

 

Mint valami verseny, volt is egy vetélkedő több évtizeddel ezelőtt: Ki marad a végén. A földi kultúrának, birodalom kiterjedésének, szokásoknak, intelligenciának, feltalálásoknak, emberi tulajdonságoknak, erkölcsösségnek, történelemnek, népművészetnek, vallásnak semmi köze az igaz hithez és Istenhez, a szent Isten országa, a kereszten történt Bevégzett Munka szellemi valósága független attól, hogy emberek mit csinálnak, milyen kultúrát alkotnak, milyen erkölcsösen élnek, mert csak Jézus Krisztus hite az egyetlen igaz hit, amelynek alapja a kereszten történt Bevégzett Munka, ami nem vallás, és emberek cselekedetei, erkölcsös életei, tulajdonságai, kultúrái itt semmit nem számítanak, mert itt csak Jézus tette a lényeg, amit Ő tett, valamint Ő Maga a lényeg, Jézus Krisztus, Akire alapozzuk az életünket, Akiből merítünk, Akiben élünk és mozgunk, Akiből üdvösségünk adatott.

 

Franz Werfel mondotta a következőt: "Minden ember egy nép közösségébe tartozik, akár akarja, akár nem, és kötve marad hozzá. Ez magából a természetből fakadó tény. Mint keresztény, azt hiszem, a mi égi Urunk a különbözőséget a szeretet kedvéért teremtette, mert a különbözőség és feszültség nélkül nincsen szeretet."...Nos, valójában a Szeretet mindig van, volt és lesz, mert Isten Maga a Szeretet, és a vallásos keresztény ember számára ott van egyszerre a jó és a rossz, ám a kereszten történt Bevégzett Munka szellemi valóságában csak Isten szentsége van, ezt fogadjuk el, mely által Krisztus természete van bennünk, és azzal élünk, Krisztus természetében, ettől leszünk krisztusiak...

 

Mindazonáltal tény, hogy a szeretet gyakorlati alkalmazására és megtapasztalására is adatott a különbözőség, valamint arra is, hogy megtanuljuk egymást tisztelni, és ne legyen versengés közöttünk, erre fel is szólít az Újszövetség. Mindezt nem saját erőnkből és vallásos buzgóságunkból, mert akarjuk tenni a jót, hanem mert teret engedünk Jézusnak, és ahogy az Ő természetében járunk, megtapasztaljuk Isten szeretetét, ahogyan rajtunk keresztül működik és ahogy mi is szeretünk Krisztus bennünk élőszívéből. Szellemi megtapasztalása Krisztus természetének, ami belőlünk, a Krisztus uralta szívből áramlik kifelé.

 

Egy Albániába utazó magyar missziós csoport hírlevelét olvastam a Biblia Szól Gyülekezetből, ebből idézek: "Délután megérkeztünk Stefanos házába, Aki felajánlotta a házát a nyári misszió főhadiszállásaként. Másnap reggel egy csodálatos kertbe vitt, bibliai környezetben, olajfák között. Kicsit szokatlan volt, hogy a narancsot egyenesen a fáról lehet szedni, de szép sárgák voltak és nagyok is, úgyhogy mi nekiestünk, és szedtük, majd pásztorunk, P. Thierry megállt, szelíden mosolyogva szólt: "Meg kell kóstolni először." Ugyanis a narancs savanyú és keserű volt. Ekkor a pásztor elvezetett egy kisebb fához, amin kisebb és fakóbb narancskák voltak ugyan, de mézédesek...Pásztor-tanító."...

 

A világ dolgai is ilyenek, kívül szépen, tetszetősen be vannak csomagolva, belül viszont rohad. Sátán a vallásokat, közösségeket, téves tanításokat, jól hangzó személyiségfejlesztőket, embereket, tanítókat, gyógyítókat, hamis prófétákat, idióta sztárokat, vallásos elgondolásokat is így próbálja eladni az embereknek, melyre ráépülnek a bűbájolás trükkjei, ál-kedvesség, belső lelki érzelmekre való hatás, azok felfokozása (pl. antiszemitizmus, finomított nevén fajvédés), stb.

 

Más használni az Igét és Bibliát, és megint más abban és azzal élni, az Igében a szívemmel és gondolkozásommal. Van egy mogyorós cappuccinó - színű szép őszi szoknyám, éppen az van most rajtam, de attól, hogy magamra veszem ezt a színt, belül nem leszek ugyanolyan színű és tartalmú. Az, hogy időnként forgatom a Bibliát, amit jó dolognak tartok, és még egyet is értek azzal, attól még nem fog élni az Ige a szívemben és gondolkozásomban, mert az nem a Paulo Coelho bölcsességeit tartalmazó könyv, amiből este lefekvés előtt néhányat elolvasok, hanem az Ige a belső újjászületett szellemi emberünk szívének lüktetése, 

 

amely a szív életét adja. Kitérőként: A szív négy szívüregből áll. A felső kettő a két pitvar, az alsó kettő pedig a két kamra. Minden egyes szívösszehúzódás – melyek egyébként a jobb pitvar egy speciális sejtcsoportjának elektromos impulzusainak hatására indulnak ki - esetében valójában két szívverés történik. Az egyik a pitvar, a másik pedig a kamra által. Ezen ütések segítségével a szív egy perc alatt nagyjából öt liter vért keringet a szervezetben. Az Ige a gondolkodásunk vérét mossa át, az Igében élés pedig a szív lüktetését adja, Jézus drága vére áramlik az életem és belső szellemi mivoltom minden területén szét.

 

Mindez pedig a Mennyei Apukámmal való személyes kapcsolatban. Az Ige (Jézus Krisztus), a Szent Szellem, a Mennyei Édesapám, és személyes kapcsolat Velük, összetartoznak. Az imaéletemben és az Úrral való járásomban. 

 

Mindazonáltal az igazságot tartalmazó dolgok a vadmagyarok elméleteiben valósak, igazak, de azok részigazságok, nem a Valóság. Megjegyzem, Isten nemzetállamokat teremtett, és én ki fogok állni a magyar nemzet mellett mindig. Attól, hogy nem a magyar vallást követem, sok más honfitársammal együtt, attól még a magyar nemzet él a szívemben és kiállok mellette, de elsőként Isten Országa mellett állok ki, első mindig Isten...

 

Ma a Szent Szellem elővetette az egyik bársonyból készült kis ékszerdobozomat, finom bársony, mélykék színű az egész ékszerdoboz, amit a szobám csillárjára rögzített a búrák közepére a csilláron.

 

Ezt követően egy National Geographic magazint vetetett a kezembe, 2009-es kiadás, és ahol kinyitottam Velence vészhelyzetéről volt szó a tengeren: "Szigetcsoporton, az Adriai-tenger északi végében meghúzódó lagúnában született meg Velence városa. Népe tölgy - és égerfa cölöpök erdejét mélyesztette a homokos talajba, arra építette szépséges házait, palotáit. Noha a város épületeit az idők során újra meg újra megerősítették, az édesvízzel keveredő, mállasztó sós víz, a tengerszint emelkedése, az aljzat süllyedése (az elmúlt száz esztendőben 14 centiméternyit változott a talajszint) súlyos károkat okozott. A talajvíz túlzott kiszivattyúzása csak tetézte a bajt. A 2003-ban elkezdett, 2014-re megépített rendszer négy mozgatható gátkordonnal, azokban összesen 78 zsilippanellel rekeszti el a velencei lagúna bejáratát."....

 

Nem véletlen, hogy az ékszeresdobozt a csillárra helyezte, mert a csillár alatt ezt követően felálltam a fotelemre. Engem ugyanis nem nyel el a tenger, de semmi más nem nyel el. A Szent Szellem éppen erről üzent ezt követően a Bibliámból, ahol kinyitottam, I. Kor 15:54 - "Amikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó a halhatatlanságba, akkor beteljesül az ige, amely meg van írva: A győzelem elnyelte a halált."... A győzelem elnyelte a halált, és nem a halál nyel el engem. Az új embert öltözöm fel a szellememben, Aki Krisztus, a test megromlik, de a szellem örökké él, és bennem a romolhatatlanság magja él, Aki a Krisztus. Jézus Krisztus golgotai győzelme minden rosszat legyőzött, a halált is, az örök élethez Krisztuson keresztül van csak út.

 

 

A csilláron lévő bársony ékszeresdoboz azt is jelenti, hogy szellemi szárnyaimmal már most a Menny életével élhetek, ami nem tapad a földhöz, a porhoz, mely porból a romlandó testünk lett alkotva. Két üzenet van itt: egyrészt az, hogy ne homokra építkezzünk, hanem csak Krisztusra, Aki a Kősziklánk, az egyetlen stabil alap. Minden más alap valójában homok, melyen minden úgy dől össze mint a kártyavár. Másrészt üzeni az Isten magas gondolataival való gondolkodást is, erről hoztam egy rövid prédikáció részletet P. Graham-től, Biblia Szól Gyülekezet: 1Kor 13:12 Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.
1Kor 2:9-10 Hanem, a mint meg van írva: A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek. Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Szelleme által:
Isten igéje és Isten szelleme által megelevenedünk, hogy elgondolkodjunk Isten dolgain. Megelevenedünk az isteni nézőpontra. Milyen gyorsan vonzódnak a gondolataink a természeti valósághoz. Olyanok vagyunk, mint a vak és süket ember. Nem lát, nem hall és ezért nem is beszél. A pulpitusnak, Isten igéjének és a gyülekezetnek a célja, amikor összegyűlünk, hogy megelevenedjünk és felfrissüljünk! A porból felelevenedünk, és magas gondolatokat gondolunk. Az igazságban Istennel gondolkodunk, mert Isten megmutatta magát az Igéjén keresztül és a Szent Szelleme által megismertette velünk azokat. Mégis tükör által homályosan látunk most, de akkor majd színről színre. Most rész szerint ismerünk, akkor azonban megismerjük Őt, ahogy Ő ismer minket.
Lesz egy nap, amikor ennek a versnek a másik oldalán leszünk. Amikor a ’most’ ’akkor’-rá válik és az ’akkor’ lesz a ’most’. Visszanézünk erre az időre és azt mondjuk: „Akkor rész szerint ismertem csak. Most azonban dicsőségben és örökkévalóságban, teljesen ismerem a dolgokat, ahogy engem ismert Isten. Akkor tükör által homályosan láttam, most színről színre; akkor hitben éltem, most már más a helyzet. Látjuk és ismerjük Őt, ahogy Ő igazából van.” Most ezt megízleljük, akkor pedig teljes mértékben megtapasztaljuk.
Ebben a rövid életben Jak 4:14 szerint, megvan a kiváltságunk, hogy megváltsuk az időt, ami annyira rövid. Megváltani az időt: mint egy homokóra, de nem homok van benne, hanem aranypor. Az örökkévalóságban azt fogjuk mondani, hogy minden perc, minden lehetőség annyira drága volt. Mélyen hálásak leszünk az egész örökkévalóságban minden pillanatért, amikor hit által éltünk, amikor elveszítettük az életünket, felvettük a keresztünket és hittünk Krisztusnak. Vissza fogunk nézni arra az időre, amikor elfogadtuk Őt, amikor újjászülettünk, és az az pillanat elég lenne, hogy dicsőítsük Őt az örökkévalóságban.
Most, ahogy Luk 15-ben az isteni nézőponton gondolkodunk, azon, hogy mi van Isten szívén; ha engednénk, hogy Isten kegyelmesen vezessen az életünk prioritásaiban, mit találnánk Isten szívében? Luk 15-ben vannak nagyszerű példázatok az elveszettekről és a megtaláltakról: az elveszett juh, az elveszett érme és elveszett fiú. Örvendezés van abban, amikor megtaláltatnak ezek. Luk 15:7,10. Jézus azt mondja: nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön. Gondolj erre ma! Ízleld, hidd el! Hidd el, hogy az isteni nézőpont, a mennyei valóság az, hogy amikor egy elveszett lélek megváltatik; amikor egy visszacsúszott bűnös megbánja a bűnét és visszatér; vagy a szabadítás bármilyen munkája van a földön; amikor egy helyzet Isten kegyelméből Isten dicsőségére fordul, akkor nagy csodálkozás és öröm, dicséret és imádat van a mennyben és a földön is. Minden szellemmel betöltött hívő, aki Isten igéje és szelleme által kapcsolódik az isteni nézőponthoz és a valósághoz.
Zsolt 49:8 a lelkek megváltás drága Őneki. Mindegyik példabeszéd a Szentháromság: a Fiú, a Szent Szellem és az Atya szívét mutatja meg. Amikor az elveszett megtaláltatott, akkor örvendezés volt. Amikor a fiú visszatért, a barátaival és felebarátaival örvendezett. Amikor a fiú visszatért, akkor az atya a háza népével örvendezett. Ez van Isten szívén. Minden teremtett lelken gondolkodik, a megváltásra, az üdvösségre gondol, a nagy küldetésre, ezért jött el Ő. A szeretet motiválta Őt a megtestesülésben és keresztre feszítésben: a nagy küldetés a tanítványaihoz és a gyülekezethez.
2Pét 3:9 Ő nem akarja, hogy bárki elvesszen. Még a végső, a legvégső időkben is a legfontosabb a lelkek megváltása. Azért, mert Ő nem akarja, hogy bárki elvesszen, hanem mindenki személyesen megismerhesse Krisztust" .../ Most pedig arról, hogy az alap Krisztus, a kereszten történt Bevégzett Munka, és nem homok, P. Duló Attila prédikációjából idéznék, Biblia Szól Gyülekezet: Különböző embertípusok vannak, ezt tanultuk, és tanuljuk folyamatosan. A természeti ember, aki nincs megváltva – gr. pszükhikosz –, annak a vonatkoztatási rendszere, amiben gondolkodik, az a tapasztalatai. Az emberek általában a tapasztalataik alapján gondolkodnak. „Ha egyszer valami sikerült, akkor feltételezem, hogy az másodszor is sikerülni fog. Ha egyszer valami nem sikerült, akkor feltételezem, hogy másodszorra sem fog sikerülni. Ha valamiben kudarcot vallottam, akkor így indulok neki legközelebb is.” A tapasztalataik alapján élnek az emberek.
Hiszem egyébként, hogy ezért van ennyi autóbaleset. Mert megy őrült módon „ezerrel”, életveszélyesen előzget, és egyszer sikerül. Aztán esetleg sikerül még egyszer. Ez lesz a tapasztalata: Mehetek akárhogy, ez mindig bejön. Csak aztán van egy pont, amikor nem jön be.
Úgyhogy a vonatkoztatási rendszerük a tapasztalatuk, és a vonatkoztatási pontjuk, amiből kiindulnak, az pedig saját maguk. Az önmaga. Az ember alapjában véve önző lény. Saját magából indul ki, és saját magához mér mindent. A testi ember, az, aki igazából meg van váltva, benne van a Szent Szellem, de testi módon él – gr. szarkikosz –, az ő vonatkoztatási pontja szintén saját maga, saját magához mér mindent, és a vonatkoztatási rendszere, amiben él, ami meghatározza az életét, azok a vágyai. A vágyai után megy, a vágyait akarja betölteni, és vágyai hajtják.
Aztán a szellemi ember – gr. pneumatikosz – vonatkoztatási pontja a kereszt, és az ő vonatkoztatási rendszere a Biblia. Ez az ember teljesen újfajta módon gondolkodik. Vadonatúj fajta módon gondolkodik. Nem igazodik a világhoz, nem magából indul ki, nem a vágyai irányítják, hanem Krisztus-központú gondolkodása van, és a vonatkoztatási rendszere, amiben gondolkodik, az a Biblia. Ez adja a gondolkodásának az alapját. Ez formálja, ez irányítja a gondolkodásának az alapját. Zsolt 119:105 és 130 erről beszél, hogy Isten Igéje világosság a szívemben. Ez az a világosság, ami pontos útmutatást tud adni.
Zsolt 119:105 Igéd mécses a lábam előtt, és ösvényem világossága.
Az Ige világosság. Mi a megtérésünk előtt sötétségben jártunk, de aztán megtértünk, megismerkedtünk az Írással. Innen kezdve újfajta módon gondolkodhatok. Lehet ez a vonatkoztatási rendszerem, az a rendszer, amiben gondolkodom, ami formálja a gondolkodásomat, ami a meggyőződéseimet adja, a hitrendszeremet formálja. Lehet ez, és ez csodálatos dolog, mert 2Tim 3:16 szerint ez jó a tanításra. Ez fontos!
Nem elég, hogy van vonatkoztatási rendszerem, szükséges, hogy legyen egy vonatkoztatási pontom is. Olyan pont, amiből kiindulok, amihez mérek dolgokat, ami a legfontosabb tekintély az életemben. Ez nekünk hívőknek a kereszt. A kereszt az az abszolút tekintély, amihez tudok mérni. Jézus Krisztus keresztjénél van az a pont, amiből ki tudok indulni, amihez vissza tudok térni, amihez mérni tudom az életemet.
A szellemi ember vonatkoztatási pontja a kereszt, és a következő versekben ez lepleződik le. Gal 2:20 Krisztussal együtt megfeszíttettem. Róm 6:4-6 a keresztség által eltemettettünk Vele a halálba, az ó-emberünk megfeszíttetett Vele, hogy aztán ne a bűnnek szolgáljunk. 1Pét 2:24 Bűneinket Maga vitte fel testében a fára. Úgyhogy szellemi hívőkként a kereszt a vonatkoztatási pontunk. Szellemi hívőként a kereszt a vonatkoztatási pontunk."...Folyt.köv.

............... " .../ Most pedig arról, hogy az alap Krisztus, a kereszten történt Bevégzett Munka, és nem homok, P. Duló Attila prédikációjából idéznék, Biblia Szól Gyülekezet: Különböző embertípusok vannak, ezt tanultuk, és tanuljuk folyamatosan. A természeti ember, aki nincs megváltva – gr. pszükhikosz –, annak a vonatkoztatási rendszere, amiben gondolkodik, az a tapasztalatai. Az emberek általában a tapasztalataik alapján gondolkodnak. „Ha egyszer valami sikerült, akkor feltételezem, hogy az másodszor is sikerülni fog. Ha egyszer valami nem sikerült, akkor feltételezem, hogy másodszorra sem fog sikerülni. Ha valamiben kudarcot vallottam, akkor így indulok neki legközelebb is.” A tapasztalataik alapján élnek az emberek.
Hiszem egyébként, hogy ezért van ennyi autóbaleset. Mert megy őrült módon „ezerrel”, életveszélyesen előzget, és egyszer sikerül. Aztán esetleg sikerül még egyszer. Ez lesz a tapasztalata: Mehetek akárhogy, ez mindig bejön. Csak aztán van egy pont, amikor nem jön be.
Úgyhogy a vonatkoztatási rendszerük a tapasztalatuk, és a vonatkoztatási pontjuk, amiből kiindulnak, az pedig saját maguk. Az önmaga. Az ember alapjában véve önző lény. Saját magából indul ki, és saját magához mér mindent. A testi ember, az, aki igazából meg van váltva, benne van a Szent Szellem, de testi módon él – gr. szarkikosz –, az ő vonatkoztatási pontja szintén saját maga, saját magához mér mindent, és a vonatkoztatási rendszere, amiben él, ami meghatározza az életét, azok a vágyai. A vágyai után megy, a vágyait akarja betölteni, és vágyai hajtják.
Aztán a szellemi ember – gr. pneumatikosz – vonatkoztatási pontja a kereszt, és az ő vonatkoztatási rendszere a Biblia. Ez az ember teljesen újfajta módon gondolkodik. Vadonatúj fajta módon gondolkodik. Nem igazodik a világhoz, nem magából indul ki, nem a vágyai irányítják, hanem Krisztus-központú gondolkodása van, és a vonatkoztatási rendszere, amiben gondolkodik, az a Biblia. Ez adja a gondolkodásának az alapját. Ez formálja, ez irányítja a gondolkodásának az alapját. Zsolt 119:105 és 130 erről beszél, hogy Isten Igéje világosság a szívemben. Ez az a világosság, ami pontos útmutatást tud adni.
Zsolt 119:105 Igéd mécses a lábam előtt, és ösvényem világossága.
Az Ige világosság. Mi a megtérésünk előtt sötétségben jártunk, de aztán megtértünk, megismerkedtünk az Írással. Innen kezdve újfajta módon gondolkodhatok. Lehet ez a vonatkoztatási rendszerem, az a rendszer, amiben gondolkodom, ami formálja a gondolkodásomat, ami a meggyőződéseimet adja, a hitrendszeremet formálja. Lehet ez, és ez csodálatos dolog, mert 2Tim 3:16 szerint ez jó a tanításra. Ez fontos!
Nem elég, hogy van vonatkoztatási rendszerem, szükséges, hogy legyen egy vonatkoztatási pontom is. Olyan pont, amiből kiindulok, amihez mérek dolgokat, ami a legfontosabb tekintély az életemben. Ez nekünk hívőknek a kereszt. A kereszt az az abszolút tekintély, amihez tudok mérni. Jézus Krisztus keresztjénél van az a pont, amiből ki tudok indulni, amihez vissza tudok térni, amihez mérni tudom az életemet.
A szellemi ember vonatkoztatási pontja a kereszt, és a következő versekben ez lepleződik le. Gal 2:20 Krisztussal együtt megfeszíttettem. Róm 6:4-6 a keresztség által eltemettettünk Vele a halálba, az ó-emberünk megfeszíttetett Vele, hogy aztán ne a bűnnek szolgáljunk. 1Pét 2:24 Bűneinket Maga vitte fel testében a fára. Úgyhogy szellemi hívőkként a kereszt a vonatkoztatási pontunk. Szellemi hívőként a kereszt a vonatkoztatási pontunk."...Folyt.köv.