Olvastam egy újságcikket az ősi magyar vallásról, melynek végén a következő volt írva: "Mélyen Tisztelt Szepes Mária tanításai alapján."...és utána az újságíró neve. Mit emelek fel? Mit emel fel a cikk írója? Két dolog: tanítás és ember. Kinek a tanítása? Isten nem véletlenül adta az Írott Igét, azért is, hogy ne térjünk el a Valóságtól, az Igazságtól, a Megigazultságunktól. Sokan a bibliai tanításokat keverik ősi népek, például egyiptomi, sumér tanokkal, szimbólumokkal, de az már nem tiszta Valóság, és Hamis. A Biblia az Élő Igének, Jézus Krisztusnak az írott változata, az Istennek a kinyilatkoztatása, ami úgy szent ahogyan azt Isten kinyilatkoztatta, és úgy teljes, az maga a Valóság, a Biblia Istennek a szava, Isten ihletése által megírt Szentírás, és Isten szava felénk a Kegyelem. Én nem embert emelek fel, hanem Jézus Krisztust. Nincs más név. Nem szándékom bántani Szepes Máriát, de az ő neve alatta van Jézus Krisztusénak, ugyanakkor ő is Jézus Krisztusban van, akkor is amikor még élt Szepes Mária, és csak a Krisztusban való helyzetét kell elfogadnia minden embernek, amely az örök életet és a fiúságunkat adja. A cikkben arról olvasok, hogy minden ember az, aminek érzi önmagát, vagy amilyen kultúrába beolvad. A magyarság régen jobbról balra rovásírással írt. Madár és bogár alakú mássalhangzós csoportjelei fellelhetők az egyiptomi képírás mássalhangzós csoportjeleiben.  Legközelebbi rokon a szumír képírás. A szimbólumrendszerből gondolkodnak, de az nem a Valóság. Az, hogy előveszik az ősmagyarok szimbólumrendszerét, az egy ősi kultúra szimbólumrendszere, de attól, hogy régen hittek benne, abban amit jelentenek, attól még nem lesz igaz. Bennünket egyébként sem az határoz meg, hogy mit érzünk és mit gondolunk saját magunkról, és az sem, hogy mit gondolnak rólunk mások, hanem Jézus Krisztus határoz meg bennünket, mindenkit, ami független a kultúrától, népcsoporttól, történelmi kortól, így ami igaz Jézusra, az igaz rám is. Az ember a bukás által megrekedt a kultúra szintjén, eltorzult a gondolkodása, a látása, és mivel a benne lévő isteni életére lepel került, így Isten helyett, önmaga érzései, gondolatai, saját tapasztalatai, torz gondolkodása, lelki világa határozzák meg őt saját gondolati rendszerében, vagy az amit a világ mond őróla. Ahogy az ember hallja az Evangéliumot, a tiszta Evangéliumot, a benne lévő isteni élet feléled, és az ember felismeri, hogy Ő Istenből származik, és őt nem a kultúrája határozza meg, hanem Krisztus, Akiben a bukás előtti állapotra került az ember szellemi élete, isteni élete, vagyis meg lett tisztítva a bűtől, meg lett igazítva, helyre lett állítva. A cikkben többek között olvasok arról is, hogy a sima kereszt mélypszichológiai szimbólum értelmezése röviden definiálva: két erővonal metszéspontja. Törvénye így hangzik: Ahol két ellentétes erővonal metszi egymást, ott körforgás támad. A körforgás piknozist, azaz sűrűsödést idéz elő, tehát anyagot hoz létre. Ha azonban a forgás iránya megváltozik, és ellentétes, akkor az örvénylés ellenkező hatást idéz elő, vagyis felbontja a matériát. Ahol nincs kereszt, ott nem jöhet létre szenvedés, tapasztalás és fejlődés. Ha a körforgás jobbsodrású: anyagmező teremtődik, ha a körforgás balsodrású: felbomlik a matéria. Mivel a Magyar Szent Korona beavatási korona is, ezért spirituális és szimbolikus értelemben a tetejére rögzített kereszt dőlésszögének és a dőlés irányának jelentősége van. Elolvasva érdekes, de ezzel az a baj, hogy a lepel folytán nem látja, hogy nem a kereszt, mint szimbólum a lényeg, hanem a kereszten történt Bevégzett Munka, valamint a szubsztancia, a Lényeg maga Jézus Krisztus. Szinte csak szimbólumokat látnak maguk körül, és Sátán célja éppen az, hogy a kereszten történt Bevégzett Munkáról, tehát arról, hogy mi történt a kereszten, elvonja a figyelmet, és a keresztre mint szimbólumra helyezze a dominanciát, melyekről rengeteg különféle tévtanítás van. Sátán intelligens lény, és azért, hogy hihetőbb legyen a hazugsága, beleszövi a szenvedést, a tapasztalatot, a fejlődést, és mégha beszél is Jézus Krisztusról, nem úgy beszél mint üdvösséget, megigazítást adó a Kegyelem által, nem mint Megváltóról, hanem a szimbólumrendszerek mentén állít össze, más kultúrákból is vegyítve, Egyiptom hitrendszerét is felhaszálva, a Bibliát is előszedve egy kulturális, szimbolikus katyvaszt. Isten nem bonyolult, Isten nagyon egyszerűen jelenti ki Magát minden embernek, és minden Jézus Krisztusra mutat, nem pedig a szimbólumra. Nem az számít, hogy a körforgás jobbsodrású vagy balsodrású és milyen az anyagmező, hanem az amit Jézus Krisztus tett az emberért a kereszten történt Bevégzett Munkában, mely egyben Jézus hite, ismerete, tudása is rólunk, hogy kik vagyunk. Mi úgy ismerjük magunkat ahogyan Jézus Krisztus ismer bennünket, és nem úgy ahogyan én a pillanatnyi érzéseimben érzek vagy pedig a kultúrám, ami az ember terméke. A Szent Szellem ma a kezembe vetette a füstölő-tartómat, ez a bal kezemben volt, és maga a füstölő a jobb kezemben, majd egy mérleget játszatott el velem, egyik oldalra billentem, majd ez kiegyenlítődött. Pajó fogalmazott úgy, hogy a megigazulás olyan mint egy mérleg, aminek van egy serpenyője, és van egy másik serpenyője kiegyenlítettlenül: az egyikben benne van egy hatalmas súly, Istennek az elvárásai az emberiséggel szemben, az Ő minősége, az Ő standardjai, a másik oldalon pedig Te meg én, akik akármit teszünk, képtelenek vagyunk, lehetetlenség, hogy ez a mérleg kiegyenlítődjön, és ezt Isten megoldotta úgy, hogy az Ő Fia ült a serpenyő másik oldalára. A füstölő-tartóm egy fából készült vízszintes tárgy, kis meder van benne, fafaragó kivájta, és a Szent Szellem ezzel az ajtófélfámhoz vezetett, amelyről korábban írtam, hogy Jézus kiontott drága vérét jelenti a kereszten történt Bevégzett Munkában az ószövetségi történetben, amikor az ajtófélfán vér volt, áldozati vér. Ezt a fából készült 20 cm-es vízszintes tartót, ami ki van vájva, és a végéből ki tud folyni bármi, az ajtófélfámhoz tetette a Szent Szellem úgy, hogy az egyik vége a szívemnél volt, tehát a szívemhez lett szorítva, épp az a vége ahol ki tud folyni bármi, a másik vége pedig az ajtófélfához lett szorítva a szívem magasságában, és jelképesen Jézus vére folyt a kereszten történt Bevégzett Munkából az én szívembe. Ez egy nagyon fontos üzenete a Szent Szellemnek: vércserére van szüksége minden embernek, és Jézus az Ő szívét adja nekünk, az Ő drága vére tisztította meg a szellemünket és a szívünket. Ahogy az ajtófélfából, ahhoz szorítva a tárgy egyik végét, a szívemhez szorítva a másik végét, szinte éreztem ahogy Jézus drága vére a szívemet feltölti élettel, az Ő szent vérével, és elfogadtam azt, az Ő megváltását. Ezt követően a füstölőpálcával, amely mint füstölő, nyilván a bűneim felégetését is jelenti a kereszten, az óemberem halálát, amit Ádámtól örököltem és Krisztusban meghalt, - a füstölőpálcikával a szívemnél a szívemet rajzoltam körbe, mely a szellemem, a szívem megtisztítását jelenti Jézus drága vére által, és ez végleges, teljes, befejezett. A Szent Szellem ezt követően egy evangéliumi folyóiratot nyitott ki általam csukott szemmel. " I. Jn 1: 9 - Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő, megbocsájtja bűneinket, és megtisztít minket gonoszságtól."...Ez a mi Krisztusban levő tökéletes helyzetünkre vonatkozik, Krisztus vére eltörölte a bűneinket örökre, de ha vétkezük, szükség van arra, hogy bocsánatot kérjünk Istentől, ami egyszerre a bűn megvallása illetve elfordulás a bűntől, és látjuk saját magunkat úgy ahogyan Isten: akihez már nem tartozik bűn, megigazított. A láb megmosására szükségünk van. A Szent Szellem a Bibliából is üzent, utalva a pogányokra és bármi más vallásra, embereket követőkre, ez voltaképp a Római Levél fejezetszakasza az 1:18-tól, de ami különösen, az a 23-as vers: "És az örökkévaló Isten dicsőségét felcserélték múlandó emberek, madarak, négylábú állatok és csúszó-mászó állatok képmásaival.".... Ami azt jelenti, hogy a bukás során Isten ismeretét és képét rólunk, illetve saját magunk képét, akik voltunk, fekcseréltük emberi tanításokra, és az állatok szintjére süllyedtünk a bukás áltati torz gondolkodással, nem látjuk a lepeltől, hogy kik vagyunk, azt, hogy Istenből származunk, és ezt cserélte fel az ember minden borzalomra, de az Evangélium hallása, hisz a hit hallás által van, feléleszti az a szellemi tudást bennünk hogy kik vagyunk, nem vagyunk állatok, hanem Istenből származunk, szentek vagyunk Krisztusban, akikhez nem tartozik a bűn.