Hát, remélem, megéred a 125 évet, bár sok minden közbe jöhet. Az élet olyan kiszámíthatatlan. De az sem mellékes, hogy az ember milyen minőségben éli meg az öregkorát. Én azt látom, hogy sok az öreg, akik már nem tudnak nagyon mit kezdeni magukkal, és miután elvégezték a feladatukat, dolgoztak, felnevelték a gyerekeiket, aztán pedig nem találnak feladatot maguknak, és csak úgy vegetálnak. Vagy mindenáron megpróbálnak fontosak lenni, folyton belenyüzsögnek mindenbe, azzal meg agyára mennek a környezetüknek. (ez persze off..)

Nem hallottam még az afrikai árnyékmeghalókról, nagyon érdekes, amit írtál róluk. De itthon is vannak olyan történetek, amik szerint ha valakit hirtelen súlyos trauma ér, vagy ijedtség, akkor pillanatok alatt meg tud halni infarktusban. Hányszor halljuk, hogy valaki hirtelen, minden előzmény nélkül (?) csak úgy összeesik és meghal. Nem is tudom ezt elképzelni, én úgy gondolom, hogy minden súlyos betegség fokozatosan alakul ki és azért menet közben vannak tünetek, amikre lépni lehet. Szóval, az ilyen hirtelen infarktushalál nem függ össze lelki okokkal? Vagyis az agy dirigál ilyenkor is?