hadsz Creative Commons License 2015.11.25 -3 2 18488

Ha már haditechnikai múzeumok...

 

A Győzelem Park másik nagy attrakciója az a nagyszerű kiállítás, ahol a II világháborúban részt vett haditechnikák kaptak helyet. Ez egyaránt jelenti a Szövetségesek (legfőképpen persze a Szovjetunió) és a Tengelyhatalmak fegyverzetét is.

 

A Nagy Honvédő Háború múzeumának épületétől néhány perces sétával jutottunk a nyugati bejárathoz (van egy keleti is, ahol aztán a látogatás végén kimentünk). Rögtön a kapu utáni területen az alig néhány hetes szovjet - japán háború során, 1945-ben rekvirált japán harceszközöket lehet körbejárni és megnézni. Ilyen a bal oldali fotón is látható Kawasaki Ki-48-as közepes hatótávú, könnyű bombázógép. A háború utolsó évében a típus bizonyos változatát kamikaze pilótákkal is bevetettek…

 

 

Alig néhány lépésre innen, a következő helyszínen a haditengerészet képviselteti magát. Egy kis völgyben kialakított mesterséges tóban és annak környékén kisebb hadihajókat, tengeralattjáró tornyokat, hajófedélzeti fegyvereket állítottak ki. A képeken egy „Dongó” osztályú folyami naszád (ez speciel hidegháborús projekt), különféle hajó- és partvédelmi ágyúk, valamint ’41-es hadrendbe állásuk idején a leggyorsabb (51 csomó, azaz közel 100 km/h), 533 mm-es torpedók, és egy 5 tubusos torpedóvető láthatók.

   

 

Szintén a tó mellett található a gyűjtemény egyik legérdekesebb darabja (legalábbis számomra), egy brutális méretű vasúti ágyú. Ebből a TM-3-12 típusjelzésű monstrumból mindössze három darab készült, és valójában egy csatahajó 305 mm-es fedélzeti ágyúit felhasználva alakították ki ezeket a szerkezeteket. Noha nem Gusztáv méretű jószágról van szó, azért a 340 tonnás tömeg mindenképp tekintélyt parancsoló. A típus egy másik kiállított példányát néhány nappal később Szentpéterváron sikerült megnéznünk, erről még később lesz szó bővebben.

  

  

Mielőtt átértünk volna a másik nagy kiállító területre, egy rövidebb erdei szakaszon lehetett átsétálni. Ez a szovjet partizánalakulatokat bemutató részleg, ahol a fák között ilyen „objektumokkal” találkozunk:

 

A múzeum kollekciójának jelentősebb részét a szárazföldi csapatok és a légierő/légvédelem fegyverei, haditechnikái uralják. A bal alsó fotón szereplő Il-4-es bombázóról érdemes megemlíteni, hogy a szovjet légierő első alkalommal, 1941. augusztus 8-án, 15 ilyen géppel támadta Berlint. Igaz, akkor a típus még a korábbi, fejlesztések előtti „DB-3F” névre hallgatott. Ez a kiállított példány kényszerleszállt a Szovjetunió keleti partvidékének közelében, majd jóval később egy profi restauráló csoport helyrepofozta, és 2004-ben a múzeumnak ajándékozta.

  

 

 

A bal oldali fotó látható ISz-2 nehézpáncélos masszív és igen teherbíró alvázát használták fel az ISzU-152-es önjáró löveg (jobb oldali kép) esetében is. A későbbiekben ezt kapta a Scud-A/B hadműveleti rakéták lánctalpas indítójárműve is.

 

  

A változatosság kedvéért a kiállítás e részén is található egy meglehetősen nagy vasúti löveg, jóllehet, méretében kisebb a feljebb említettnél. A 160 tonnás TM-1-180 típusú ágyú (180 mm-es kaliber) a majd 100 kg-os lövedéket 38 km-re tudta elköpni…

  

  

Az alábbi fotókon látható vasúti-pálya rongáló szerkezettel is itt találkoztam először. A német Krupp nagyvállalat 1942-ben kezdte a gyártását, és a következő évtől már a gyakorlatban is alkalmazták. A működési elve roppant egyszerű és hatásos volt, a gőzmozdony által vontatott kocsira szerelt 30 tonnás horog, nagyjából 8-10 km/h sebességgel haladva, szétszaggatta a talpfákat.

  

  

A kiállítás legutolsó szakaszán (legalábbis, ha azt az irányt vesszük, ahogy mi mentük rajt végig) egy kiterjedt futóárok és harcálláspont rendszert lehet végigjárni, majd végül műszaki akadályok, aknamezők, valamint a Wehrmacht által alkalmazott harcjárművek zárják a sort.

 

   

 

A felsoroltakon kívül természetesen még rengeteg érdekes látnivaló kínálja magát. Az itt készült fotóimat feltöltöttem a képtáramba: https://onedrive.live.com/?authkey=%21ABcHrswhtUFmvSk&id=3D4536EC98DE30C8%2128284&cid=3D4536EC98DE30C8&group=0