Erdélyi József

 

 

LÁNC

 

Rózsából van a szerelem lánca,

ha elszakad, nincs annak kovácsa.

Ha nem szakad: hervad mint a rózsa. –

Ez a rózsák s a szerelmek sorsa.

 

Meg sem hervadt: elszakadt miköztünk,

a rózsalánc, hiába kötöztük:

úgy elszakadt, mint valami álom,

mégis, ma is, összefügg egy szálon.

 

Vékonyabb az a pókhálónál is,

vékonyabb tán a gondolatnál is,

mégsem tépi, fehér csontkezével,

még a halál sem tépheti széjjel.

 

Megmarad az örökkön örökké,

csak az Isten szakíthatja ketté,

csak az Isten, a szerelmek atyja,

ő kötötte, el is szakíthatja.

 

Ami szép volt, szép marad az végig,

mindhalálig s a világ végéig,

kezdődik a kezdet kezdetével,

végződik is a végtelenséggel.

 

 

Fehér torony 2., 1942 [722-723.]