A következő helyszín a Nagy Honvédő Háborúnak emléket állító múzeum, Moszkva egyik magaslatán, a Poklonnaja dombon elhelyezkedő Győzelem Park (Park Pobegyi) központi látnivalója. 

 

Már a Győzelem Park nevű metróállomás folyosóin látni és érezni lehetett, hogy itt minden a németek feletti győzelem dicsőségéről szól (mellesleg, ez azért városszerte sok helyen látható…).

 

A falakat díszítő, különböző kitüntetéseket ábrázoló festmények:

 

A felszínre érve először megnéztük a Kutuzov sugárút szigetén elhelyezett igen látványos diadalívet. Az építményt az oroszok Napóleon seregei elleni győzelme ihlette, igaz, ez a jelenlegi a sztálini érában lebontott eredeti diadalív ’68-ban felépült másolata.

 

A nagyon forgalmas, soksávos „proszpekt” túloldalára érve rögtön egy hatalmas, nyílt térre értünk. Innen rendkívül látványos, szökőkutakkal, a különböző frontokat szimbolizáló emlékoszlopokkal, szobrokkal díszített tágas promenád vezet a dombtetőn felépített, és ’95-ben megnyílt múzeumhoz.

  

 

A köríves oszlopcsarnok előtt felállított obeliszk pontosan 141,8m magas. A szám nem véletlen, minden deciméter a háború egy-egy napját jelképezi. A csúcshoz közel Niké, a győzelem Istennőjének szobrát helyezték el. Az emlékmű mögött az ismeretlen katona emlékének öröklángja lobog.

 

Ahogy az a múzeum homlokzatán is látható, idén ünnepelték az esemény 70. évfordulóját.

 

 

Az épület fenséges lépcsőháza, az ún „Parancsnokok csarnoka”. A földszinten - többek között - azoknak a tábornokoknak és marsalloknak a bronz mellszobrai, akik megkapták a Szovjetunió legmagasabb katonai kitüntetését, a Győzelem-rendet. Az épületben összesen négy szinten rendeztek be látványos tárlatokat.

  

 

A díszlépcsőn felérve, szemben találjuk azt a robosztus, kétszárnyú kaput, amin keresztül beléphetünk a „Dicsőség csarnokába”. A csodálatos, kerek terem közepén a „Győzelem katonájának” szobra áll, körben a fehér márvány falon sok - sok ezer név, valamennyien a Szovjetunió Hőse kitüntetettjei. Felettük a hősi szovjet városokat jelképező díszes faragások, és mindezeket hatalmas babérkoszorú, majd a kupola közepén pedig a már említett Győzelem-rend emblémája koronázza meg.

 

   

 

A felső szinteken, a „Dicsőség csarnokán” kívül, természetesen rengeteg érdekes kiállítási tárgy tekinthető meg, tematikusan csoportosítva. Fegyverek, járművek, egyenruhák, kitüntetések, személyes tárgyak, levelek, naplók, festmények, stb. Sokáig el lehet nézelődni… Az információkat, ismertetőket az orosz mellett angolul is kiírták.

   

 

A következő fotóhoz kapcsolódó történet: A szovjetek a BM-13-as katyusákat 1941 júliusában vetették be először Orsa városának (a mai Fehéroroszország területén) közelében. Az év októberében a legelsőként létrehozott ilyen rakéta-sorozatvető egységet, a Vörös Hadsereg több más alakulatával együtt, bekerítették a németek egy kis falu mellett, Szmolenszk és Moszkva között nagyjából félúton. Az üteg parancsnoka, Fljorov százados, hogy elkerülje a technika német kézre kerülését, megparancsolta azok felrobbantását, majd végül a súlyosan sebesült parancsnok magával is végzett. A képen az egyik „Sztálin-orgona” maradványai láthatóak.

 

A legalsó szinten kapott helyet az „Emlékezet és Gyász terme”. Itt annak a sokmillió (a helyi adatok szerint 26,6 millió fő) szovjet katona és civil áldozatnak állítanak emléket, akik a II. világháború évei alatt vesztették életüket. Szintén az alagsorban lehet megnézni azt a hat látványos és igen részletgazdag diorámát, amelyek a háború egy-egy emlékezetes hadszínterét örökítik meg. A berakott fotók Berlin ostromát, a Kurszki csatát és a Leningrádi blokádot ábrázolják (a másik három: a Moszkvai csata és ellentámadás, a Sztálingrádi ütközet és a Dnyeper folyónál történt átkelés).

   

 

Miután kijöttünk a múzeumból, megcéloztunk egy másik nagyszerű kiállítást, a Győzelem Park délnyugati részén kialakított haditechnikai gyűjteményt. A következő kis írás majd erről fog szólni. A parkban nagyon szépen gondozott sétányokon, emlékművek között sétáltunk le ide, szerencsére az idő is gyönyörű volt!